Jézus sírjáról a követ a feltámadás későbbi tanúi miatt kellett eltávolítani és nem azért, hogy Jézus kiszabaduljon a sírból.
Jézus a feltámadása után többször is bizonyította, hogy testben (is) létezik. Ez a test, tetszés szerint – nemcsak szemmel, hanem kézzel érzékelhető módon is – (ruhástól!) megjelenhetett, majd eltűnhetett, de mivel az alaphelyzete (lakása) azon túl az Atyánál van (aki Szellem) az egész teste csak egy – kézzel fogható – „ruha”. Tehát hasonlóvává vált, mint Jézus azt a feltámadás utáni életetként jellemezte a Márk 12,25-ben. 
Ha halálunk után – mint Jézus is (Lk 23:43) – „lélekben” tovább élünk, akkor csak pl. egy másik, a Földhöz hasonló bolygón lehetne szükségünk egy „feltámadott testre”.
Az új ég, új Föld – ha fizikai megvalósulás – ugyanolyan korlát lenne nekünk, mint a jelenlegi földi létünk, ezért nem sok értelme volna.
A halál utáni létezés ígérete minden emberre érvényes, függetlenül attól, hogy Jézus kereszthalála előtt, vagy után halt meg. Ha valaki nem alkalmas arra, hogy halála után a mennyei Atya közelébe kerüljön, azt – feltehetően nem kellemes módon – megtisztítják. Aki ellene áll, soha nem kerül az Atyához. (Van olyan vélekedés, miszerint aki valamiben vétkezett, azt kell átélnie, amit a bűnének áldozata(i) átélt(ek).
A személyiség – mint a halál után tovább létező valóság – megérdemelne egy korszerű vizsgálatot (hívő) pszichiáter szakemberek közreműködésével. Ez a – nyilván a halálunk pillanatában még nem „kész” – személyiségünk „túlvilági” továbbfejlődése lehet az ottani feladataink közül az első. Ezzel szemben áll a hernyó-báb-pillangó hasonlatból eredő következtetések sora – amit személy szerint nem tartok valószínűnek – a teljesen új tudatállapotból következők, valamint Jézus feltámadása utáni jelenésekből következtethetők miatt.
A további kérdésekre csak azt lehet válaszolni: nem tudjuk.