Jelen alkalomból két rövidebb himnuszt veszünk sorra: Simeon énekét és Pál apostol számvetését. (LK2,29-32/35 és 1Kor3,10/12-13) Mindkettő számvetés az életük vége felé. Van bennük kitekintés a jövő felé. Pál a mennyei koronát várja, Simeon pedig prófétál Mária Fia miatti szenvedéséről. A himnuszok ismertetését ezzel akár be is fejezhetjük. De kitüntetett figyelmet szentelhetnénk a várakozásnak és a beteljesülő eseményeknek. Pál és Simeon addigi élete merőben eltért egymástól. Simeon élete a várakozásban telt el, míg Pálé a felfokozott aktivitásban. Mindkét élet értelmes volt és Isten akaratát teljesítette. Ezért sem lehet valakinek az életútját külső szemmel minősíteni, mert az Örökkévaló terve mindenkinek a személyére van szabva.
A két számvetés arra késztethet minket is, hogy vessünk számot eddigi életünkkel. Nekem már régen feltűnt, hogy nagyon sok emberidős korára mogorva, elégedetlen, frusztrált lesz. Kimondva, kimondatlanul, nincs megelégedve eddigi életével. Ha valaki pl. az Ószövetségben keres párhuzamokat, Nagyon kevés, figyelemmel kísért személynél talál megnyugtató, békés élet-véget. Talán, csak a pátriárkáknál lehet olvasni: „Betelvén az élettel…” (1Móz25,8, 1Móz35,29) Különösen férfiaknál lehet látni, hogy az illető mélyen meg van sértve, hogy a ”körülmények” miatt nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, azt az elismerést megkapni, amire méltónak érzi magát. Közben nem veszi észre, hogy másban kiemelkedő teljesítményt nyújtott, de azt nem becsüli sokra. Van, aki haláláig erőlködik, újabb és újabb elismeréseket hajszolva, mert nincs soha megelégedve magával.(És főleg a mások elismerésével.) Figyelemre méltó, hogy ilyen gondolkodásmód a nőknél nagyon ritka. Talán azért, mert egy nő az életében egyszerre rendszerint több hivatásban is teljesít. És, ha az egyikben nem olyan sikeres, akkor a másikban nyújtott teljesítése bőven kompenzálja ezért. (A nők általában sokoldalúan tudnak teljesíteni, úgy, hogy ezért eszükbe sem jut elismerést is várni.) Jézus templomi bemutatásánál is, Anna prófétaasszony is csak tette a dolgát, elbeszélve másoknak a Megváltó megérkezését.
Megfigyelhető, milyen másképpen szól Simeon, vagy Pál a jövőről. Pál a neki (és a hozzá hasonló életet élőknek) eltett koronáról ír.Simeon prófétál Mária szenvedéseiről. Az embert érdekli a jövő, még számvetéskor is. Van, akit az emberiség jövendő sorsa érdekel, van, akit az utódai jövője. A tőkés társadalomban, a legtöbb ember törekszik arra, hogy gondoskodjon utódai jövőjéről. Ki a taníttatásban látja ezt biztosítani, más meg, ha van módja rá vagyon gyarapításában. Néha – előfordul – hogy az utódainak üdvösségre vezérlésére is gondja van. (És azt ő sem teszi kellő hatékonysággal.)