Ez Jézusnak az egyik legfontosabb igéje, ami a Miatyánkban szerepel – jutottam arra a felismerésre az utóbbi időben. Talán érdekes lehet, hogy mi módon jutottam ide: Onnan indultam el, hogy a Szentlélek rendszeresen küldi a mennyei Atya üzeneteit az emberiségnek, de nagyon kevés „hasznosul” belőle. Ugyanis a hatalmas értelmi „gap” miatt nagyon kevesen hallják meg. Még kevesebben figyelnek fel rá, bár hallják. Még kevesebben értik meg – inkább félreértik – amit hallanak. Talán az első, igazán fontos pont, amikor Mózes megállt az égő csipkebokor előtt, és meghallotta, és megértette, mit szól neki az ÚR. Azt, hogy nem Izrael választ magának istent, hanem az ÚR választja ki magának a többi nép közül Izraelt. Megértette, hogy az ő Ura nem ember készítette bálvány, nem a Természet része, hanem a Természeten kívül, a Természet fölött áll, mert annak is Ura.
Egy másik ilyen kozmikus jelentőségű időszak volt, amikor a Szentlélek üzent egy prófétája, (Deutero) Ézsaiás által. Kivételes időben, kivételes érzékenységű ember volt. Sok száz évre előre látta a Messiás eljöttét, szenvedését, halálát. Nincs párja ennek sehol a próféták írásai között. Akkor írta le a próféta az Üzenet „globalizációjának” a próféciáját is (60, 1-4), valamint a Messiás „programját”(61, 1). De mindezt úgy, hogy akik akkor olvasták, nem értették, vagy félreértették. Mindezt ma is nehéz „kihüvelyezni” a teljes szövegkörnyezetből. Olyan ez, mint egy kódolt üzenet. Vannak részek, amelyeket csak mostanában vélünk megérteni. Ebben a prófétai könyvben minden kornak voltak „kedvenc” igerészei, de annak nagyobb részét, egyes korokban másképpen és másképpen magyarázták. Rendszerint félreértették, félreértelmezték. De a szövegben erre is van magyarázat: (42, 16-20, vagy (44, 18).
Mindenképpen kellett azért, hogy legyen egyszer, végre, „Valaki”, aki nem kódolva, hanem közvetlenül és egyértelműen megmondja, milyennek akarja a mennyei Atya az Ő Országát - itt a Földön. Jézus már 2000 éve elment, hogy „odaát” is helyet készítsen nekünk, de az Üzenetet az óta sem sikerült helyesen továbbadniuk a tanítványoknak. Nem sikerült, mert miután elment Jézus, tovább folyik a „félreértések tragikomédiája”, és a hitetleneket hibáztatjuk, hogy nem fogadják be, amit evangéliumként, örömhírként kínálunk nekik. Hol „bicsaklott ki” a Jézus által átadott tiszta tanítás? Arra jutottam, hogy vissza kell térni az eredeti „logionokhoz”, amik elsősorban a szinoptikus evangéliumokban találhatók. Azok alapján kell megnézni, hogy mi az, ami az „elferdülést” okozta. Megerősített a véleményemben, hogy az „evangéliumok tanításának szelleme” – mintegy „spontánul” terjed a nemzetközi megállapodások szövegeiben. (Emberi jogok, gyermekek jogai stb.)
Továbbfűzve ezen a csapáson a gondolataimat, sok, szerintem lényeges eltérést találtam a szinoptikusokban leírtak és az azt követő részek között. Ez azért nem feltűnő a Szentírásban járatosak előtt sem, mert János Evangéliuma, ill. Pál levelei, a szinoptikus evangéliumoknak mintegy kiegészítéseinek is tekinthetők. Pál – mintegy tudatosan – be is szűkíti a mondanivalóját. (csak Jézus Krisztusról, róla is, mint a megfeszítettről.) Nem is idéz semmit az evangéliumokból. Jézustól is csak azt, amiről azt írja, hogy közvetlenül az Úrtól vette. (1Kor11, 23) Pálnak – saját bevallása szerint is – volt „egyeztetési problémája” Jézus közvetlen tanítványaival, de mint a Galatákhoz írott levelének 1. és 2. részében leírja, ez nem volt egyszerű és „felhőtlen” párbeszéd. Ebben a szöveg-összefüggésben és a Római Levél 16, 25-ben is az „én evangéliumomról” ír. Erősen feltehető, hogy aki Pált „kiképezte” keresztyénnek, Jézus tanításáról nem szólt. (Talán ő maga sem ismerte azt.) Pálnál csak Jézus áldozati halála és feltámadása szerepel a tanításában. (Érdekesség, hogy Jézus a háromszori előrejelzésekor, egyik szinoptikus evangéliumban sem említi áldozatként való megölését.)
De Pál levelei és az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyv szerint is észrevehető egy – nem tanításbeli, hanem módszerbeli – különbség is, Pál és a többi apostol között. Nem a Jeruzsálemben élő apostolok, hanem Pál az, aki szervezetet épít, elöljárókat, püspököket rendel az egyes közösségek (gyülekezetek) élére. Pál szívesebben jár egymaga, vagy egy-két segítő társaságában a missziós, ill. „felügyeleti” útján. Az apostolok és pl. az antiochiai gyülekezet vezetői – Jézus példája nyomán – inkább párosával küldik ki útjukra a tanítványokat. Amikor Pál mellé az antiochiai gyülekezet vénei Barnabást állították a missziós útján, Pál az első lehetséges alkalommal meg is vált tőle. Az Egyháztörténet szerint Pál stílusa, módszerei, szervezeti „modellje” volt az, ami elterjedt, bevált. Lehet, hogy mégis a szinoptikus evangéliumokban szereplő jézusi szöveg és a jeruzsálemi apostolok „vezetési” gyakorlata lenne ma az eredményesebb, ha a „Jöjjön el a Te Országod” kérés megvalósításán dolgozunk? (Az ún. „kisegyházak” gyakorlata közelebb is áll az „apostoli modellhez”, és talán azért is eredményesebbek sok helyen.)
Ezeknek a gondolatoknak a hatására kezdtem számba venni, hogy mit „kínálhatunk fel” ma a világnak, hogy azt elfogadják. Nem kívánom itt felsorolni, hiszen elég, ha a „hegyi beszédet” nézzük. Látható, hogy ezek e jézusi „maximák” nem túlságosan vonzók az emberek számára. De, ha a szinoptikusok más helyéről „szemezgetünk”, akkor talán azzal elborzadást is okozhatunk, mint pl. Mt18, 8-9-ben a botránkozásról szóló szöveggel. Tehát, tettem egy nagy „vargabetűt”, és ugyanott vagyok ahonnan elindultam, legföljebb néhány illúzióval is kevesebb maradt nekem. Mégis, mi mozgatja a Világot? (Pontosabban: mi motiválja az embereket?) Hát az „Érdek”. (Már, akiben van némi motiváció manapság.) Nem szabad azért teljesen elkeseredni, mert az Érdek mellett olykor létezik a Belátás is. Amikor belátom, hogy a saját érdekemet akkor tudom hosszabb távon érvényesíteni, ha mások Érdekét is figyelembe veszem – időnként. Így működnek a „civilizáltabb” társadalmak. És megint visszajutottunk az Evangéliumhoz. (Lk6, 31) Csak – sajnos – több nemzedéknyi békés fejlődés szükséges ahhoz, hogy egy társadalmi közösség (ország, nemzet) többsége eljusson erre a felismerésre.
(Közben volt egy gondolati „kitérőm”, ami nem illeszkedet bele a „főáramba”. Ez pedig az, hogy erősen zavart az a közkeletű vélekedés, hogy a páli levelek vannak korban legközelebb Jézus Földi működéséhez, ezért a „legautentikusabb” híradást jelentik Jézus tanításáról. Tehát, nézzük a „hagyományokat” más szemmel: A hagyomány szerint, Márk evangélista Péter apostol szövegeinek lejegyzéséből állította össze az evangéliumát. Ez mindenképpen Péter mártírhalála (67) előtt kellett, hogy történjen. De az is valószínű, hogy ez nem Rómában történt, mert Márk további élete, működése Közel-Keleten folyt. Ezért csak akkor írhatta le, amikor Péter Antiochiában volt. Ez pedig az idősebb Jakab 40-ben történt halála után lehetett, amikor Péter az üldözések elől Antiochiába menekült. Tehát, Márk evangéliuma Pál leveleinek „kortársa”, mert Pál a leveleit (az Ap. Csel. alapján) leghamarabb 40 után írhatta.
Más részről, Lukács, nyilván, az evangéliumát az Ap. Csel. előtt írta néhány évvel. Az Apostolok Cselekedeteit pedig Lukács Pálnak első, Rómába való érkezése előtt befejezi. Ha nem nézzük azt, hogy a hagyomány szerint Pál még egyszer kiszabadult, és Hispániában is térített, hanem azt, hogy Pál első fogsága az utolsó is volt, akkor is a halála előtt még évekig fogságban volt az onnan írt levelei tanúsága szerint. Tehát Lukács az evangéliumát mindenképpen 65 előtt írta, így az evangéliumban szereplő apokaliptikus szövegnek nem lehet Jeruzsálem 71-es ostroma az ihletője. Egyébként is, ez az apokaliptikus szöveg jobban hasonlít Dániel apokaliptikus szövegeihez.
Ami János evangéliumát illeti, mivel még áttételesen sem említi a többi evangéliumot, feltehető – furcsa módon – hogy nem volt tudomása a szinoptikusokról. Viszont vannak részei – különösen a szenvedéstörténetben – amiket a szinoptikusok is hitelesítenek. A kutatók azt is megállapították, hogy fölrajzilag is a leghitelesebb az evangéliumok között. Tehát az eredeti, történeti részt egy hiteles tanú rögzítette. Viszont Jézus beszédei teljesen elütnek a többi evangéliumtól, stílusában, mondanivalójában egyaránt. Nyilván, ezek a szövegek egy jámbor közösségben születtek, majd össze lettek – jól-rosszul – dolgozva az eredeti beszámolóval. Teológiájuk hatalmas fejlődést (változást) mutat mind a szinoptikusok szövegéhez, mind a páli szövegekhez képest. Amit a teológia később produkált, az mind benne van már János evangéliumában – ill. nagyrészt a páli levelekben.)
Mindaz, amit a fentiekben leírtam, az már nagyon régen „piszkált” engem. Se lenyelni, sem kiköpni nem tudtam. Nagy megkönnyebbülés, hogy leírhattam. Örülök, hogy megvan. Akinek bántó, kérem nézze el nekem.A