Ma is jól emlékszem arra a pillanatra. Nyolcéves voltam, és éppen mentem át az úttesten, a Vörösvári-út – Bécsi-út saroknál, hazafelé tartva az iskolából. Egyszer csak belém villant: én is meg fogok halni. Annyira erős élmény volt, hogy most is ilyen jól emlékszem rá. Van egy még mélyebb nyomot hagyó élmény, amikor valaki, a mélyaltatásból éppen ébredezve, megszólal: Meg fogok halni. – Igen, persze, de nem most. Most műtöttek. – De meg fogok halni. Tudom. – Nincs több érv. – És valóban, négy héten belül meghalt. Van, aki tudja. (Megérzi?) Van, aki nem. A levágásra kerülő állatok igen. Láttam.
Súlyos kérdés, „létkérdés”. Valódi egzisztenciális kérdés. Jézus idejében elterjedt egy bizonytalan, zavaros hit a halál utáni életről. Jézus – ha megkérdezték – keményen kiállt a „halottak feltámadása” mellett. Hogy mi módon, azt olvasni lehet. A Lukácsnál olvasható Apokalipszis a legérzékletesebb. De hogy személy szerint hogyan fogjuk megélni, arról Pál ír a legrészletesebben. Ez a személyes feltámadásról szóló „előzetes” volt az uralkodó vélemény a Kozmoszra vonatkozó ismereteink kibővüléséig. Akik ennek a következményeit végiggondolták, azoknak a páli ismertetés sehogyan sem egyezett a Kozmoszról való eddigi ismereteinkkel.
Pedig a páli ismertetés annyira jó, annyira logikusnak látszik. A Jézus feltámadásáról való erős tanúságok mindezt teljesen szilárd hitté ötvözték össze. Mindezt erősítik a többi tanúságok. (Mert új eget és új Földet várunk.) És Péter 2. levelének vége még a mai katasztrófa-elméleteinkkel is eléggé összecseng. Az Egyháznak a kezdetektől fogva a legnagyobb vonzereje volt testben való feltámadás bizonyossága. Mindmáig a temető-kapukon büszkén hirdeti a felirat: Feltámadunk! Mindenki. Egyszerre. Csak éppen egyesek az örök életre, mások az „örök halálra”. (Hogy ez utóbbi mit jelent, azt a Jelenések sem részletezi.)
Akiknek az eddigi ismeretek gondot okoztak/okoznak, azoknak „menekülő utat” nyit egy másik olvasat. Ennek kulcsmondata a Lk23, 43-ban található. Ha ezt elfogadjuk, akkor a bizonyosságunk megújítható, megerősíthető. Pontosan beleillik Jézus érvelése is a szadduceusok felé. És sok másik igehely is. És a „túlvilágra” vonatkozó frissebb vélekedésünk is. Csak az a baj, hogy ez nem olyan érzékletes, kerek ábrázolás, mint ami az elmúlt évszázadokban kialakult a szentírási szövegek (egy részére) alapozva. A frissebb változat, ha megér néhány évszázadot, lehet a fiatalabb nemzedékeknek, ill. az újonnan csatlakozóknak/megtérőknek ez lesz a veretes, természetes interpretáció.