Tegyük közzé
Baráti beszélgetésen jött elő az a gondolat, hogy jó volna, ha a Társaságunk/közösségünk minden tagja sorban elmondaná, „közzé tenné”, mi foglalkoztatja őt akkor, ha nem a hétköznapi, (rutin) dolgaival kell törődnie. Ez nem biztos, hogy mindig ugyanaz. Időnként változik, ahogyan az illetőt a külső benyomások érik. Lehet párhuzamosan több ilyen témája is. Az egyik lehet egy „világmegváltó” ötlet, felismerés, egy másik pedig csak egy érdekesség, hobbi, hirtelen jött benyomás. Ez a körülírás lehet egy klubbeli, vagy akár – horribile dictu – kocsmai beszélgetés témaleírása. A mi felvetésünkben (amiben egyetértettünk) egyetlen közös szempont volt, hogy a beszélgetés, a témák „elővezetése” a „Biblia fényében” történjen. Nem a hely „szentsége” miatt, hanem azért, mert úgy látszik jónak, hogy a „hétköznapi” dolgainkat (kinek-kinek, ami benne megfogalmazódik, ami érdekli, „izgatja”) jó, ha ilyen környezetben közösen megbeszéljük, hozzáadva mindenki a maga gondolatait, látásmódját, „egymás látásán épülve”. Már a hely, az alkalom is determinálja, hogy a Szentírás „fényében” beszéljünk a dolgokról. Lehet mondani, hogy eddig is ez történt, de ez nem egészen igaz. A témák kiválasztásába csak egy-két ember folyt bele, a többi meg „elviselte”. Lehet, hogy időnként így is érdekes volt, de mindenki elég felnőtt ahhoz, hogy önállóan kezdeményezzen úgy, hogy az ő kezdeményezése másoknak is érdekes, hasznos legyen. A „felnőttséghez” tartozik, hogy senkinek nem kell félnie attól, hogy ha valamiről beszél, vagy valamiről véleményt mond, akkor azt mások helytelennek tartják. Hiszen nem kell mindenkinek mindenben egyetértenie, attól az ő véleménye értékes, fontos a mások számára. Lehet vitatkozni is valakinek a véleményével, mert lehet, hogy egy új információ kiegészítheti azt. Az sem baj, ha valaki megmarad az eredeti véleményében, mert lehet, hogy ő jobban tájékozott, csak nem tudja azt úgy kifejteni, ahogy szeretné. De a legfontosabb, hogy minden beszélgetésnél tiszteljük, becsüljük a másikat. És minden beszélgetésnek a Szentírás fénye alatt kell történnie. Nem a téma megválasztásában, a tárgyában kell a Szentírásnak jelen lennie, hanem a szellemiségben, a véleményalkotásban. Nagyon nehéz ezt pontosan megfogalmazni, de remélem, hogy mi mindannyian tudjuk, mit értek ez alatt. Jó lenne, ha már a témaválasztásnál érvényesülne a közös gondolkodás, az aktív részvétel. Kíséreljük meg ezt – legalább fokozatosan – megvalósítani.