IPARFEJLESZTÉS

A hazai gyökerű, korszerű ipar felfejlesztése nélkül nem lehetséges az ország gazdaságának tartós és jelentős felemelkedése. Ipar-fejlesztés viszont csak termék-fejlesztéssel indítható el eredményesen, de csak olyan termékeket érdemes fejleszteni, amelyekre elegendő piaci kereslet várható. Egy termék iránt akkor van megfelelő kereslet, ha az egy, vagy több jellemzőjében vonzóbb a vevő számára, mint egy másik, vele azonos, vagy hasonló igényt ellátó termék. A (globális) piac behatárolt. Ha egy terméket (szolgáltatást) megvesznek, akkor egyben arról döntenek, hogy egy, vagy több másikat nem vesznek meg. Hogy melyiket, az a vásárlóért folyó versenyben dől el. Tehát a cél vonzóbb termék előállítása. Esetleg egy újdonságé, olyané, ami még nem volt, vagy csak kevesek részére volt hozzáférhető. Amikor egy új, vagy könnyebben, olcsóbban hozzáférhető termék, szolgáltatás megjelenik a piacon, akkor robbanásszerű piaci keresletbővülés tapasztalható. Ilyen volt – többek között – a gépkocsinál, a TV-nél, a mobil telefonnál, a „fapados” repülésnél. Az a gyártó a „nyerő”, amelyik ezt elindítja, vagy időben felismeri.

GYÁRTMÁNYFEJLESZTÉS

Tehát a gyártandó terméknek a meglévő, esetleg a jelenleg nem látható (látens) keresletet kell kielégítenie. Fel kell fedezni olyan piaci réseket, ahol látens kereslet várható. Ez a vizsgálat nagy szakmai és piaci felkészültséget igényel, és nem garantált az elemzés előrejelzésének beválása. Megkönnyíti az elemzők dolgát, ha már létező kutatási eredményekre alapozzák előrejelzéseiket. Jól tájékozott, szakértő elemzők, esetleg több ezer lehetőség között szelektálva, tudnak néhány, beválást valószínűsítő témát találni. Ha viszont komolyan akarjuk a hazai iparfejlesztést elindítani, akkor ezt a költséget és szakmai ráfordítást nem lehet megtakarítani. Számottevően javítja az előkészítő elemzések hatékonyságát, ha sikerül olyan hazai találmányi, fejlesztési kezdemény-csírákat találni, amelyekből gyorsabban lehet piacképes terméket és gyártást fejleszteni. Tudomásom szerint hazánkban is vannak ilyenek, a biológia/mikrobiológia, a nanotechnológia, a természetes energiaforrások (szélturbina), a fotó-elektromos eszközök (napelemek) – így, általánosabban megfogalmazva, a termék-skála nagyon szélesre nyitott – területein.
Az igazán nagy hozzáadott értéket produkáló termékek a gyártóeszközök. Ilyenek nagyon sokfélék lehetnek, speciális tudást (gyártás-technológiai ismereteket) tartalmaznak. Nagy részük viszonylag kis darabszámban készül és ezek a gyártó-eszközök lényegében egy-egy termék-előállítási fázis technológiai ismereteinek a megvalósítói. Ebbe a körbe lehet sorolni az orvosi diagnosztikai, ill. gyógyászati eszközöket is. Németország exportjának tekintélyes hányadát, kínai exportjának nagyobb részét a (gép)-gyártó eszközök kivitele adja. Az Osztrák-Magyar Monarchiában minden Monarchia-résznek megvolt a saját gyártóeszköz-gyártási profilja. Magyarország – többek között – malomipari és mezőgazdasági gépeket, komplett villamos-ipari berendezéseket, Galícia textilipari gépeket, Csehország szerszámgépeket, Ausztria kohászati és hengerműveket gyártott elsősorban, nemcsak a Monarchia ipara, mezőgazdasága számára, hanem Dél-Amerikától Távol-Keletig az egész világra. Ezen az úton indult el annak idején Japán, majd Kína, India és most Brazília újabb-kori fejlődése is. Hazánkban talán a legeredményesebb az, az innováció-fejlesztő módszer lehetne, ami az egész világra érvényesnek tekinthető. Ez a módszer – úgy tűnik – régen Magyarországon, és ma is a világ technológia-fejlesztésben élenjáró országaiban (USA, Japán, Németország) jól működik. Ugyanis, ezekben az országokban az egyetemekkel való együttműködést adó-könnyítésekkel, célzott támogatásokkal nagymértékben segítik. Hazánkban is az innováció, a műszaki fejlesztés aranykora volt, amikor az egyetemi oktatók bekapcsolódtak a hazai nagyvállalatok műszaki fejlesztési feladataiba, ill. a vállalati fejlesztők vállalták a szakterületükbe eső témák előadását az egyetemen. Akkor hazánkban is több, az egyetemi demonstrációs igényeket kielégítő „sufni-műhelyből” lett korszerű nagyvállalat (Süss- gyár, Gamma-művek, Csonka-gépgyár, Zelenka-labor.) Később, ezeket az együttműködéseket (közkeletű néven KK-munkákat) szerintem, nagyrészt az ebből kimaradtak szakmai-anyagi irigysége miatt felszámolták. Pedig akkor indult fejlődésnek a magyar műszeripar is. Sajnos, a hazai műszer- és a gyártóeszköz-gyártás a rendszerváltás során tönkrement, ill. külföldi befektetőknek elprivatizálták, akik ezek nagyobb részét megszüntették (Csepeli Precíziós Gépgyár, orvosi- és mérőműszer gyárak, mezőgazdasági gépgyárak). A gyártóeszköz gyártás újraindításának magját a kutatóintézeti, egyetemi tanszéki feladatokat ellátó kisvállalkozások adhatják, miként régebben nálunk (és most is, az egész világon).
Magyar fejlesztésű innovatív termékek megjelenése a világpiacon nem elsősorban állami támogatás függvénye. Bár hatékony felhasználás esetén az állami (és EU) támogatás semmiképpen sem elhanyagolható, a legfontosabb mégis az innováció menedzselése. Szerintem – és az eddigi csekély hatékonyság erre mutat – a sima pályáztatási rendszer nem megfelelő. Ugyanis hazánkban igen ritka az önmenedzselési képesség, továbbá elenyésző nálunk a közgazdasági és innovációs készség egyidejű megléte egyazon személyben, ill. munkacsoportban. Nagy hiányosság még, hogy az internet korában, szakmai körökben milyen alacsony szintű az idegen (angol) nyelv tudása, és ennek eredményeként a nemzetközi szakmai tájékozottság. Ezért – a nemzetközi gyakorlattól eltérően – a helyett, hogy az illetékesek egy kényelmes irodában várnának a kiírt pályázataik beérkezésére, kutató munkát kell végezniük, az országot (de különösen az egyetemek táját) járva, újabb innovatív ötletekre vadászva. De nem elegendő az új ötleteket megtalálni, hanem azokat el is kell segíteni a megvalósításig és a világpiacra való kijutásig. Sok magyar találmányra csodálkozott rá a média, de azon túl nem történt semmi. Tehát: profi menedzserekre van szükség, a befektetői (kockázati) tőke oldaláról, megfelelő állami garanciavállalással.

ÚJ TERMÉKFAJTÁK

Világtrend az energiatermelés és energiafelhasználás teljesen új alapokra helyezése. Ez nagyon szerteágazó tevékenységek fejlesztését jelentheti, amelyek mindegyikének megvan az optimális felhasználási területe. Ezek általában nem kell, hogy konkuráljanak egymással, adott helyen és adott alkalmazási körben a legcélszerűbb megoldást adhatják. Ilyen „befutott” módszer pl. az új épületek fokozott szigetelése (ill. meglévő épületek utószigetelése). Erre a területre már hazánkban is kiépült a megfelelő szerelési infrastruktúra. Biztos, hogy a nagyobb volumenű felhasználás további hazai gyártó kapacitás kiépítését is igényelné.
A geotermikus energia-felhasználás régi hazai „hobbi-téma”. Bár a meglévő hőforrások kihasználása még nem teljes körű, mégis igazi fejlődés (és fejlesztés) elsősorban a helyi, geotermikus hőcserélőktől várható. Hazánk területének nagyobb részén ez a viszonylag új technológia használhatónak látszik, és – napkollektorokkal kiegészítve, vagy azok nélkül – a lakossági fűtési energia-felhasználásnak a drasztikus csökkenését tenné lehetővé. Nem mellékesen egy hazai iparág fejlesztését is szolgálná. Ez is egy területe a biztosan megtérülő hitellehetőségnek.
Magyarország – az előzetes híradások szerint – rendelkezik egy újszerű szélkerék-konstrukcióval is, a függőleges hengeres „szélkerékkel”. Szerintem minden lehetőséget meg kellene adni a fejlesztőknek, hogy ebből mielőbb piacképes termék legyen. Ezt a terméket nemcsak a hazai, hanem gyakorlatilag az egész világpiacon is korlátlan mennyiségben el lehetne adni, mégpedig igen magas hozzáadott-érték aránnyal.
A foto-elektromos energiatermelő eszközök termelése – a híradások szerint – hazánkban is rövidesen megindul, de az volna a cél, hogy ne csak kínai félkész-termékekből, hanem – hazai ráfejlesztés eredményeképpen – teljes vertikumában hazai alapanyagokból és mielőbb hazai eszközökkel készüljenek ilyenek. Erre egy hazai kutatóbázist kellene kialakítani, esetleg külföldi (vagy külföldön dolgozó magyar) kutatók bevonásával.
Eldőlni látszik, hogy a mobil elektromos meghajtást még egy ideig elsősorban lítium-alapú akkumulátorokkal oldják meg. Nagy a nemzetközi versenyfutás, hogy ki tudja a legjobb hatásfokú, legtartósabb, legolcsóbb energiatárolókat kifejleszteni és gyártani. Hatalmas előnyt jelentene, ha ennek a versenynek akár csak egy kis szeletébe be tudnánk szállni. Hasonló mértékű, bár nem olyan látványos verseny folyik az elektromos meghajtású kerékagy-motorok fejlesztésében. Ez is egy olyan terület, ahol a hazai szellemi tőkét – akár csak bedolgozóként – mozgósítani kellene.
Az elektromos hajtású járműveknek három területen jelentkezhet különösen az előnye. Az első az üzemi kiszolgáló gépek területe. Nem ok nélkül való, hogy az elektromos targoncákat már hosszú évtizedek óta használják. Ilyen kiszolgáló munkagépeket – a mai akkumulátorok teljesítményével – a mezőgazdaságban is lehetne használni, pl., mint gyümölcs-betakarítási segédgépeket. (Mezőgazdasági nagyüzemben már láttam ilyent Spanyolországban.)
A másik alkalmazási terület az áruelosztást szolgáló kis-teherautóké. Ez sem új, hiszen amikor még versenyzett a járművekben a benzines motor az elektromossal, akkor a Magyar Posta széleskörűen használta a Csonka János által gyártott elektromos hajtású járműveket. A mai fejlettség mellett a kis-haszonjárműveknél az elektromos meghajtású ismét gazdaságosabb a robbanómotorosnál, mert olcsóbb az üzemeltetése és karbantartása.
A harmadik, nagy előnnyel fejleszthető terület az elektromos robogóké. Már több helyen is gyártanak ilyeneket, többek között hazánkban is, csak nem nagy szériában, mivel jelenleg viszonylag kicsi a kereslet iránta. Ez könnyen érthető, hiszen a robogó nálunk csak hobbi-eszköznek számít. Ennek elsősorban klimatikus oka van. Ahol a robogók elterjedtek, Dél Európában, ott ritkábban esik az eső és nincs olyan hideg télen. Ha a robogók klimatikus kitettségét legalább csökkenteni lehetne, akkor biztosan nagyobb keletje volna azoknak.
Viszont láttam már olyan, könnyű, úgynevezett buborék-karosszériát, amely véd az eső és a hideg szél ellen. Az egész burkolat könnyű műanyag, és felül átlátszó. Egy ilyen közlekedési eszköz ára egy normál személyautónak legfeljebb ötöde, tehát második járműként is számításba jöhet. Fiataloknak pedig különösen alkalmas. Lehet normális utcai ruhában is használni, hiszen ezen utazva a ruha nem károsodik. Mivel tömege egy személyautónak mintegy tizede, tehát ennyivel olcsóbb az üzemeltetése. Aki egy ilyen konstrukció gyártására időben rááll, az a nemzetközi piacon is komoly eladási volumennel számolhat
Ennyi szép, egyelőre virtuális példa után fokozottan merül fel a kérdés: no de honnan lenne mindehhez pénz? Lehet, hogy egy előrelátó, fantáziadús, szakértői kormányzat belefog a konkrét gazdaságszervezési munkába, innen-onnan összekaparva hozzá szükséges anyagi erőforrásokat, de elakad a megvalósítással, mert az néhány nagyságrenddel nagyobb ráfordítást igényelne. Itt jöhetne egy korrigált adópolitika. Lehet ugyan esetleg külföldi kölcsönt is felvenni, egy biztos, rövidebb távú megtérülés esetén, de elsősorban hazai erőforrásokat volna célszerű igénybe venni. Viszont az előbb ismertetett témákra egyelőre nem tülekednek sem a hazai, sem a külföldi befektetők. Ezzel a gonddal foglalkozik jelen írás egyik, később következő fejezete.