Elsőként ahhoz kell fordulni, aki ellen vétettem
Meg kell bocsátanom – feltétel nélkül – mindenkinek
Isten a mi irgalmasságunk szerint irgalmas hozzánk – feltételek és korlátok nélkül. ha az irgalmassági cselekedeteink személyiségünk sajátjává lesz (mintegy belénk ivódik) akkor az már önmagában is örömöt okoz nekünk.
A Törvény nem ismerése felment a Törvény be nem tartásának bűne alól – ha legjobb tudásunk szerint – a jót akarjuk tenni
Üdvösségünkben – szerencsénkre – nem a saját cselekedeteink, hanem Isten irgalmassága miatt bízhatunk
Nem kerülhet be Isten irgalmába. aki tudva és akarva ellene áll. – De ki olyan bolond, ha ismeri az Ő irgalmát, szeretetét és hatalmát?
A bűnbánat, bűnbocsánat kérdéskörében nem lehetnek fokozatok: vagy elítélem a korábbi (káros) cselekedetemet/mulasztásomat, vagy nem. Ha igen, a mennyei Atya – minden szertartás és feltétel nélkül – megbocsát, de csak akkor, ha a kártételem (bűnöm) jóvátételéért minden lehetségest megtettem. (De az evilági következményeket akkor is vállalnom kell.)