Valljuk, hogy az életünk a biológiai létünkkel kezdődik, de a halálunkkal nem fejeződik be. Valljuk, hogy Isten irántunk való irgalmának elfogadásától és az e szerint való élettől függően halálunk után örök ˝jóban˝, illetve örök ˝rosszban˝ lesz részünk.
Ez a kereszténység központi hitvallása.

Részletesebben:

Az emberiség, amint egyéneiben saját, független léte tudatosult, nem tudott beletörődni annak befejeződésébe a saját halálával.
Voltak, sőt vannak információk/elképzelések a halál utáni létezésünkről, de személyes tapasztalatot ki-ki csak a saját halálakor (-után) szerezhet. Ez a ˝létforma˝ a fizikai/biológiai tapasztalás által fel nem deríthető olyan valóság, amely „túl” van, „másutt” van, mint a mi tér-idő által koordinált Kozmoszunk. Sokféle elképzelés, van erről forgalomban és vannak jelek, jelenségek is, amik erre utalnak, de számunkra az a hiteles forrás, amit a Szentírás erről ír.
Az emberek nagy részét érdekli, izgatja a transzcendencia (túlvilág) kérdésköre, még akkor is, ha azt mondja, nem hisz benne, vagy ha elvileg hiszi, de ennek semmi szerepe nincs az életvitelében.
A könyvkereskedésekben egész polcokat töltenek meg az úgynevezett ezoterikus, misztikus könyvek. Ezek látszólag információk tömegét árasztják, de ha megvizsgáljuk, valós, tárgyszerű adatokat nem tartalmaznak. Ezért elsősorban azokra az információkra támaszkodunk, amik a Bibliában, kiemelten az Újszövetségen belül az Evangéliumokban és az úgynevezett Apostoli levelekben találhatók. Ezek között is központi jelentősége van Jézus halálával és feltámadásával kapcsolatos közléseknek. Ezek dióhéjban a következők:
Jézus valóban meghalt. A kivégzőosztagot vezető parancsnok, mikor már halottnak látszott, dárdát döfött az oldalába, ahonnan vér és víz folyt. Ez a fulladásos tüdőödéma biztos jele.
Jézus eltűnt a sírjából. Ezt abból lehetett észrevenni, hogy valaki (egy „angyal”?) a zárókövet elhengerítette a sírról. Az őrök, akiket a főpapok odavezényeltek, látták. A leplei ottmaradtak a sírban.
Jézus többeknek megjelent és hogy bizonyítsa, valóban él, engedte megtapogatni a sebeit, és a tanítványokkal együtt evett.
Előre megmondta, ki fogják végezni, de feltámadt.
Miután többször beszélt velük, tanította őket, elbúcsúzott és elment az Atyához (eltűnt közülük).

Az előző alcím után következő kiemelt fogalmak rövid magyarázata

Transzcendencia:

magyarul átlépés (egy másik világba). Innen ered a másik kifejezés, a „másvilág”. Ez a valóságnak mérőeszközökkel nem érzékelhető része. Létezéséről csak igen ritka – személyes – emberi tapasztalatokkal rendelkezünk, továbbá isteni üzenetből, elsősorban Jézustól. Mivel az emberi tapasztalatok rögzítése a tapasztalatot szerző személyiségén átszűrve és ezáltal többé-kevésbé torzítva történik, így ahány személy, annyiféle élmény, annyiféle leírás. Emiatt nehezen hüvelyezhető ki az élmény valóságtartalma, üzenete, továbbá a sokféleség, az esetleg egymásnak ellentmondó tapasztalatok erősen csökkentik azok hitelességét. Véleményünk szerint a Jézus által közöltek leírása még a legegyértelműbb, annak ellenére, hogy amíg azokat lejegyezték nagyrészt többszörös áttételű, szájhagyományi közlésen alapulnak. Előnyös, hogy a tanúságtevők – továbbadók – írásba foglalók különös tisztelettel kezelték Jézus mondásait. Ezért, és mert több párhuzamos tudósításból olvashatjuk Jézus szavait, az üzenet eredetijére elég jól rá lehet tapintani.

Mennyország/pokol, üdvösség/kárhozat:

Jézustól származó ismereteink a transzcendens valóságról azért is fontosak, mert a mi halál utáni életünkről szólnak. Ezek főbb jellemzői: ez a létünk (létformánk) örökké fog tartani (Nem is tudjuk felfogni mit jelent ez!) Továbbá lesznek, akik Isten-közeli, boldog állapotban fogják ezt megélni, mások pedig Istentől távol,J boldogtalan állapotban fognak létezni és a két létforma között nincs átmenet és átjárás. (Elég elrettentő állapot!) Hogy a két helyen levők aránya mennyi lesz – bár sokan jósolgatják – semmiféle információnk nincs. Bár Jézus többször is kijelentette, hogy kevesen vannak a „választottak”, de reménykedjünk, hogy Isten irgalma sok embertársunkra és miránk is kiterjed.

Jelek, jelenések, csodák 

Jelek

Olyan vizuálisan és akár fizikai eszközökkel is érzékelhető (tárgyi) jelenségek, amik ellenkeznek a fizikai törvényekkel. Csodának, csodás jelenségnek is mondják, de szerintünk érdemes külön választani a csodásnak mondott gyógyulásoktól. A „jelek” üzenete, értelme, jelentősége nehezen értelmezhető, bár létezhetnek, kétségtelenül elsősorban vallási, kiemelten keresztény környezetben. Ezek közül a jelenségek közül csak azokat érdemes elfogadni, amelyek az utóbbi 80-100 évben történtek, a média (elsősorban a televízió) közvetlen felvételekkel tudósított róla és ezek a dokumentumok archiválva vannak. Részletes ismertetésük, értelmezési kísérletük meghaladja jelen tájékoztatás kereteit.

Jelenések

Ezen kérdéskörbe azok az események tartoznak, amikor egyes kiválasztott személyeknek (egyszerre egynek, vagy többnek) egy már nem élő személy képében „jelenése van”, akivel akár el is beszélgethet. Jellemzőjük, hogy az esetleg ott lévő érdeklődő személyek, mint kívülállók nem látják és nem hallják a „jelenést”. A „jelenés” valóságtartalmát többféleképpen lehet ellenőrizni, például úgy, hogy a jelenés alanya olyan információ birtokába került, aminek valósága ellenőrizhető és bizonyítható, hogy korábban más módon nem juthatott hozzá. Bár zömében katolikus körben számolnak be ilyenekről, de tudunk protestáns alanyok „jelenéseiről” is. Protestáns oldalon eléggé általános ezek lehetőségének is az elutasítása. Éppen ezért a jelenések kérdésével a teológia – protestáns részről – nem is foglalkozik. Katolikus részről egyre többen nyilatkoznak tartózkodóan, sőt elutasítólag a kérdésről és sohasem volt kötelező hinni azok megtörténtében.

Csodák

Ezeket az eseményeket, mint a hívők hitéből eredő gyümölcsöket, a protestáns oldal is elfogadja, de a hitre jutásban, a hit megerősítésé ben nem szán neki különösbb szerepet. Jézusra hivatkozva leszólja a csodára éhes tömegeket. Pedig ez is egy alkalom, hogy valaki megrendüljön határozott Isten-tagadásában. A katolikus Egyház igen szigorú az utóbbi 100 évben a csodás események, különösen a csodás gyógyulások független orvosi- természettudományi szakértőkkel való kivizsgálásában, elsősorban a korábbi, nem kellően kivizsgált „csodák” lelepleződése és az Egyház presztízsvesztesége miatt. A független szakértő orvosok közül viszont többen éppen ezen vizsgálatok következtében váltak Krisztus-hívővé.

Általában,

ha egy „csodás” (tudományosan nem magyarázható) esemény, jelenség eredményeképpen emberek Istent dicsérik érte, akkor az valóban jó dolog. De tisztában kell lennünk azzal, hogy Isten nem „csodákon” keresztül kormányozza életünket. Isten akkor szól bele az emberek életébe „csodás” módon, ha erre külön nyomós oka van (amit nem mindig ismerünk fel, még utólag sem). Egy „csodához” viszont alapvető szükség van legalább egy személy hittel való befogadó készségére. Ahol nincs hit, ott „csoda” sincs. Ahol hit van (magyarul: bizalom Istenben) ott sem mindig van csoda, csak ha Isten úgy látja, hogy ez az Ő nagyobb dicsőségét és az emberek üdvét szolgálja.