Jézus magát nyilvánosan az „Emberfia” néven nevezte. Az Emberfia név a prófétáknál fordul elő és Isten szolgája-, követeként szerepel. (Dán.7,13-kk., Ezek.1,26-kk.) Nincs messiási jelentése. Sokan úgy gondolják, hogy ezáltal kívánta elrejteni valódi kilétét. Mások szerint azért nevezte így magát, mert egyik messiási elvárásnak sem akart megfelelni. Ugyanis, bár a zsidóknál abban a korban erős volt a messiásvárás, többféleképpen képzelték el azt. A legtisztábban az esszénusoknál került megfogalmazásra, hogy várnak egy felszabadító messiás-királyt, egy főpap-messiást, aki helyreállítja a Templomban a helyes istentiszteletet és egy Prófétát, aki a két messiás előtt járva, egyengeti azok útját.
Keresztelő János után Jézus fellépése igazolni látszott a várakozásokat, de Jézus ismerve az elvárásokat, mereven elutasította magától a messiási címeket. Mikor János tanítványai megkérdezik: „…vagy mást várjunk?” kérdésre az Isten Szolgájára vonatkozó próféciát idézi: „…a pislogó mécsest nem oltja ki…”. Ezzel is kinyilvánítja, hogy Ő nem olyan messiás, akit a zsidók várnak. Szűk tanítványi körben elismeri, hogy Isten Fiának tartja magát, de – mivel hogy tudja: ennek nyilvánosságra kerülése megszakítaná tanítói munkáját – szigorú titoktartásra kötelezi őket. Amikor úgy látja, hogy „eljött az Ő ideje”, Jeruzsálembe megy és az őt ott elfogóknak nyíltan megvallja istenfiúi, messiási voltát, tudva, hogy a zsidó vallási vezetők nem hagyhatnak megtorlatlanul egy ekkora istenkáromlást.