A Karácsony Jézus születésének ünnepe. De előtte volt még egy nagyon fontos lépés: a testté létel, a megtestesülés, amikor a magzat-Jézus megfogant. (A japánok a születésnapjukat a fogantatásuktól számolják.) Vezérigénk most ezért (Karácsony előtt) erre utal. (Jn1, 14) Ez az igazi nagy esemény, egy korszakváltás eseménye. Nem tudok elég méltató jelzőt ehhez az eseményhez hozzáfűzni. Máté is az evangéliuma elején (Ézsaiás nyomán) külön is kihangsúlyozza, hogy valami egészen új, valami egészen más jelentkezett: (Mt4, 14-17) Egy hatalmas könyv, az Ószövetség tele van az Örökkévaló tetteivel, közléseivel, parancsaival, és mégis most kezd Jézus eddig ismeretlen, új információkat közölni az Örökkévalótól. Ilyenek, mint Isten országa (mennyek országa) mennyország, pokol, üdvösség, kárhozat (eddig legfeljebb a Seolról volt szó). Új időszámítás kezdődött (nemcsak a történészek szerint). Kíséreljük meg átélni, beleélni magunkat ennek az új korszaknak a jelentőségébe.
Elkezdtünk egy sorozatot, „közelebb a Szentíráshoz” címmel. A mai napon (Ádventben) folytatjuk a sort. A Megtestesülés igazán a Szentírás közepe, sarokpontja. A tervezett sorozatunkban pedig a hit erejét vettük a megbeszélés témájává. Mi köze Adventben a hit erejének? A kapcsolat nagyon erős, éppen a Megtestesülés miatt. Ideje, hogy most idézzünk a Szentírásból. (Lk1, 26-38, és 46-55.) Az erő és hatalom kulcsszavakat hadd ismételjem meg: 35. v., 51. v. Mi ez, ha nem az Örökkévaló erejének működése? És a tanítványok hite? Mt17, 14-20. Bár Jézus itt elfajult nemzedékről beszél, de ő is tudja, hogy sohasem jeleskedett az emberiség (és velük együtt Izrael népe) az ilyen képességekben. Jézus sem osztogatta ezt a képességet fűnek-fának, hiszen, mikor kiküldte a tanítványait a missziós útra, külön adta nekik ezt a hatalmat. (Lk9, 1.) Amikor pedig a misszióba küldte őket a búcsúzáskor, nem adott nekik ilyen képességeket. (Mt28, 18-20) Bár Márknál ez eltér, de – szerintem – utólagos betoldás.