Az augusztus 11.-i istentiszteletre előírt ószövetségi igéből nagyon szíven ütött egy részlet. Náthán próféta mondta ezt a példabeszédet Dávid királynak, amikor az Úr megbízásából figyelmeztette Dávidot, hogy megbünteti őt, mert megölette fővezérét, hogy elvehesse tőle feleségét, Betsabét. A példabeszéd így szól: Két ember élt egy városban, az egyik gazdag, a másik szegény. A gazdagnak igen sok ökre és juha volt. A szegénynek pedig semmi egyebe nem volt, egy kis nőstény báránykájánál, amelyet vett és táplált. Gyermekeivel együtt nevelkedett, saját falatjával etette és poharából itatta, kebelén altatta. Olyan volt az a számára, mint a leánya. Mikor pedig utazó vendége érkezett a gazdagnak, sajnált az ő ökrei közül hozatni, hogy a hozzá érkezett vendégnek ételt készítsen belőle, hanem elvette a szegénytől az ő egyetlen bárányát, és azt főzette mega vendégnek, aki hozzá jött. Eddig a történet. És eszembe jutott, hogy mi történt nálunk. Elvették a rokkantak nagy részétől a járadékot. Hogy okkal, vagy ok nélkül, nem tudom. De nem adtak munkaalkalmat helyette. Újra felosztották a bérelt állami földeket, de nem adtak a bérlőknek helyette kárpótlásul másik földet. Megtiltották a hajléktalanoknak a közterületen való tartózkodást, de nem rehabilitálták őket, hogy ismét beletagozódjanak a társadalomba. Elvették a koncessziót a nyerőgépeket üzemeltetőktől, de nem gondoskodtak azokról, akik ezzel elvesztették a munkájukat Elvették a dohányáru-árusítási engedélyt az ebből élőktől (nemcsak a trafikoktól, hanem a kiskereskedőktől is) de nem adtak helyette kárpótlást, hogy megélhessenek a munkájukból. Az évtizedek óta a legnagyobb munka-nélküliséggel sújtott Ózdon, a legszegényebbek által lakott területen, ahol a vezetékes víz még nincs bevezetve, éppen a legnagyobb hőség idején, elzárták a közkutakat. Na, ez már végképpen az irgalmat nem ismerő gazdag esete.