A hidegháborút követően a világgazdaság szekere meglódult. Volt azért néhány, kisebb-nagyobb „kátyú” is az úton, de a gazdaság (elsősorban az ún. feltörekvő országoknak köszönhetően) egyre jobban felpörgött. A pörgő gazdaság egyre több kőolajat igényelt, a kőolajtermelő országok pedig a bányajáradékból származó hatalmas haszonnal nem tudtak mit kezdeni. Nem voltak nagy háborúk, nem volt fegyverkezési verseny, ami el tudta volna nyelni ezt a rengeteg pénzt. A hitelkamatok a mélypontra estek. Az olcsó hitelből egy hatalmas hitelfelvételi verseny kezdődött. Sok állam még a működéséhez is hitelt vett fel. Sorra épültek a lakások nyaralók, vették a háztartások a második, harmadik autót, televíziót, számítógépet. Rohamosan bővült az állami infrastruktúra, szépültek a középületek, a díszterek. A forgalom (a fogyasztás) bővülésével felpörögtek az adóbevételek, de nőttek a fizetések is. (Mivel általában az „árnyékos oldalon” szoktunk állni, azért ez nálunk csak módjával történt, de ami a morzsákból jutott, később abba is belevásott a fogunk.)
Aztán elérkeztek az első hitel visszafizetési határidők. Ekkor jött el az „igazság napja”. Először az USA-ban derült ki, hogy mégsem lesz elég az adósok jövedelme a hitel visszafizetésére. Aztán az is nyilvánvalóvá vált, hogy ha az adósok egy része nem tud fizetni, akkor a bankház sem tudja visszafizetni az olaj-országoktól felvett hitelt. Elkezdett dőlni a dominó. A visszafizetetlen hitelek miatt drasztikusan megemelték a kamatokat, eltűnt a befektetői bizalom. A rengeteg befektetett, de nem termelő, hanem fogyasztási célú (elsősorban ingatlanban fekvő) tőke „bennragadt”. A tönkrement lakosok nem tudtak adót fizetni, így egy sor állam is a csőd szélére került. Az állam, hogy ne legyen fizetésképtelen, csökkentette – és folyamatosan tovább csökkenti – a kiadásait. Mik az állami kiadások? Az állam „üzemeltetési” kiadásai: közigazgatás, közösségi közlekedés stb. Valamint a szociális kiadások. Min lehet egyedül takarékoskodni? Ez utóbbin. Ugye, nem kell tovább folytatnom? Elérkezett az idő ahhoz, hogy most már azok is fizessenek, akiknek vagyonokat kerestek a hitelboom idején. Hiszen a kölcsönök javát is ők vették fel, most itt az idő, hogy „tejeljenek”. De melyik kormány meri ezt megtenni? Mt5, 3-10 és Lk6, 30-36.
De – sajnos – az „adósságcsapdából” való kitöréshez mindez még nem elég. Az a fő probléma, hogy amíg a „feltörekvő” (BRIC) országok gazdasági teljesítménye soha nem látott mértékben növekedett, addig az euro-amerikai (EU és USA) országok gazdasági teljesítménye összességében stagnált, vagy csökkent. Egyetlen példával könnyen illusztrálhatjuk a dolgot. Büszkén bejelentették, hogy a világ legkorszerűbb palacktöltő gépsorát állították üzembe Szikszón. Akkor lehetnénk igazán büszkék, ha azt lehetett volna bejelenteni, hogy három új palacktöltő gépsort állítottak üzembe szikszói szerelők Rió de Janeiróban, Sanghajban és Kalkuttában. A magas hozzáadott értékű eszközök, berendezések, (orvosi, tudományos) műszerek termelése (és exportja) az, ami a mi országainkat húzná ki az „adósságválság” gödréből. De amíg az ilyen termékek fejlesztése, gyártása be nem indul, addig legalább a mezőgazdaságot kellene intenzifikálni a nemzeti vagyon magánpénztárcákban heverő részével. (Egy felmérés szerint az országból kimentett magánvagyon nagyobb, mint amit Délkelet-Európa többi országából – hasonló módon – mentettek ki, összesen.)