Megjegyzés

(Nagyon a körmömre égett már a dolog. A témát közel két éve vetettem fel. Akkor még nem éreztem, hogy megérett bennem a dolog, később pedig… Senkinek sem kívánom az elmúlt időszakot. Mindazonáltal sokszor gondoltam rá, hogy mit is mondjak, és hogyan fogalmazzam meg. Most már fejest kell ugornom a témába. Nagyon félek, hogy összecsapott lesz. Ha pedig, ha valaki nem eléggé lelkiismeretesen teszi, azt a Szentlélek sem segíti.)

Néhány szentírási vezérfonal

Jn 3, 8. Számomra ez volt az igazi megvilágosodás, és ma is irányadó. Lk 2, 27. Szerintem, ez a lényeg: így működik a Szentlélek. (Sok hasonló igehelyet lehetne még idézni.) Gal 5, 22-23. Aki a Szentlélek vezetése szerint él, annak a cselekedetei olyanok, ahogyan itt Pál leírja. 1. Kor 12, 4-11. Itt Pál egy rövid válogatást ad arról, hogy a Szentlélek működési területe milyen széles. 2. Kor 3, 18. Ha pedig majd színről színre állunk az Úr előtt, akkor is a Szentlélek formál tovább minket „dicsőségről dicsőségre". Mk 12, 11. Ha engedelmeskedem Istennek, akkor a Szentlélek rajtam keresztül beszél másokhoz. Mk 3, 28-29. Nincs menekvése annak, aki a Szentlélek ellen cselekszik, mert pont azt a csatornát vágja el, Aki összeköthet a mennyei Atyával.

Néhány jellemző

A Róma 8, 26-ot kivéve, a Szentlélek mindig felülről lefelé működik, tehát a mennyei Atya információs csatornájaként szolgál. Többször előfordul, hogy nemcsak információt közvetít, hanem erőforrás is. (Ap. csel.1,8., 2. Tim 1,7.) A Szentlélek szuverénül, spontán működik, de hatása, működőképessége át is adható. (Pl. 2. Tim 1, 6.)

Kiterjesztési kísérlet

Veszem magamnak a bátorságot, hogy kísérletet tegyek a Szentlélek „működési spektrumának” a kiterjesztésére, a Jn 16, 13., 14, 26. szövegeiből kiindulva. Szerintem, minden olyan, az emberiség javát szolgáló teljesítmény (találmány, zene, képzőművészet, stb.) ami minden előzmény nélkül „szinte kipattan” az emberi gondolkodásból, az a Szentlélek „bábasága” alatt készült. Általában, mint minden transzcendentális hatásnál, a Szentlélek működésénél is nem lehet tárgyi bizonyítékokkal igazolni a hatás meglétét. Ez igaz az esetleges „csodás gyógyulásokra” is. Ugyanis legfeljebb azt lehet megállapítani, hogy az illető gyógyulása nem magyarázható természeti okokkal, de hogy a „nem természeti” okok közül, végül kinek, vagy minek lehet tulajdonítani a hatást, az nem bizonyítható. A transzcendentális hatások körében aztán teljes a homály a „sugalmazások”, az „üzenetek” világában. Ezért aztán jogos az óvatosság az egyházi vezetők részéről, nemcsak protestáns, hanem a katolikus oldalon is. Ezért van az, hogy sok jelenésről, még a megtörténtük után többszáz évvel sem született egyértelmű határozat. Akkor ne is foglalkozzunk ilyenekkel, mert csak zavart okoznak? (Általában ez a protestáns gyakorlat.) De hát az Újszövetség – különösen az Apostolok cselekedetei – tele van ilyenekkel. És – végeredményben – a saját lelki életünket degradáljuk ez által, hiszen – hitünk szerint – a Szentlélek vezetése alatt (kellene) állnunk. Próbáljuk tehát egy kissé „szétszálazni” ezt a „gubancot”.

Első megközelítés

Az Anyaszentegyház már a kezdetekkor szembesült a hitelesség problémájával. (Kinek nevében hirdetik az evangéliumot?) Jézus, az elébe álló tanítványoknak azt mondta, hogy aki az ő nevében űzi ki az ördögöket, az nem lehet Jézus ellen. Viszont azt is mondta egy példázatban, hogy akik az utolsó ítéletkor arra hivatkoztak: „nem a te nevedben űztünk-e ki ördögöket?” :  „Sosem ismertelek titeket.” Ezek után legyen az ember okos. Jézus azért adott egy jó kimenekülési utat a hitelességi dilemmából: „Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” De visszatérve a kapott „üzenet” hitelességére, kaphat egyszer valaki hiteles üzenetet, máskor meg nem. Erre is lehet akár bibliai példát felhozni, pl. Péternek a böjtös ételekre vonatkozó (változó) véleménye. (Nála pedig a gyümölcsökkel sem volt baj.) De hivatkozhatunk Pálnak a hamis prófétákra vonatkozó intéseire is. (Pl. 2, kor 11, 4.) Pedig nem lehet sem elbagatellizálni, sem mereven kezelni az „üzenet”, mármint a Szentlélek üzenetének a kérdését, hiszen Jézus, amikor elbúcsúzott a tanítványaitól, a Szentlélekre bízta őket. Ragaszkodjunk a Szentírásban foglaltakhoz és csak a karizmák létét és természetét elemezzük? (Lásd: 1. Kor 12, 8-10.) Ha megnézzük, ezzel – mi, „mezei” keresztények – nem sokra megyünk. Pedig, sokszor nagy szükségünk volna a Szentlélek tanácsára, vezetésére, segítségére. Velem is már többször előfordult, hogy a legjobb szándékom mellett (és a Szentírás tanulmányozása után) nagy marhaságot tettem, vagy hagytam, hogy megtörténjen.

Második megközelítés

Ha a Szentlélek ilyen rejtve működik, és ilyen könnyű félrehallani az általa üzenteket, ezért nem lehet mást tenni, mint még jobban odafigyelni. Ráadásul – úgy vélem – nem minden, Krisztust követni szándékozó embernek van egyformán kifinomult „hallása” a Szentlélek által üzent, sugalmazott iránymutatásra. (A másik hívő követése is lehet téves irány, de ebben az esetben sokat segít, ha figyelünk az illető „gyümölcseire”.) Mégis, a józan eszünket is néha igénybe vehetjük, ha figyelni akarjuk, mit akar üzenni, nekünk és – esetleg – általunk. A tapasztalatok szerint: a Szentlélek rendszerint halkan üzen. Szerintem elsősorban azért, mert a hangját elnyomja a környezetem és a saját (nem odaillő) gondolataim zaja. Nagyon hasznos a külső-belső csöndre törekvés. A legnehezebb a saját előítéleteim, előfeltevéseim, szándékaim minél teljesebb kikapcsolása. Segíthet a beazonosításban, ha a (bensőleg) hallott üzenetet összevetem Jézus szavaival. (A meglehetősen kiterjedt, elsősorban Jézus szavaira vonatkozó ismeretek nem jelentenek hátrányt.) A Szentlélek üzenete rendszerint szokatlan, meglepő. (Már ez is utalhat arra, hogy ez nem az én gondolatom, „ötletem”.) Egy új üzenet sokszor szembe megy korábbi, helyesnek tartott vélekedésemmel. (Ezért is nehéz érzékelni, „meghallani”). Tapasztaltam többször is, hogy egy üzenetet egyszerre, gyakorlatilag egy időben, egymástól távol élők, egymástól függetlenül kapják meg és csak egy későbbi egyeztetésen derül ki egyidejűségük és közel azonos voltuk. Egy üzenet lehet személynek szóló, személyre szabott, de lehet szélesebb körnek küldött is. (Egyes esetekben ezt szokták nevezni „kegyelmi időnek”.) Véleményem szerint egyáltalán nem csupán Jézus követőihez szólhat. Sajnos, az erősen eltérő „kulturális környezet” annyira torzíthatja az eredeti üzenetet, hogy alig lehet felismerni. Én ilyen példának találom, hogy a Korán minden szúrája így kezdődik: „Az irgalmas Isten nevében!”

 
Harmadik megközelítés

Aki – járatlanul – arra gondol, hogy az üzenet elsősorban szavakból áll, az nagyon téved. A próféták is az ÚR üzenetét csak lefordították mások számára, emberi nyelvre. Ószövetségi példa, amikor pl. Jeremiásnak az ÚR egy forró fazekat mutat, ami Izraelre ömlik észak felől (Jer 1, 13.) Vagy, szintén Jeremiásnál: „Menj és végy egy cserépkorsót… Azután törd el e korsót…” (Jer 19.) Vagy Pálnál: 2. Kor 12, 1-7. Jöhetnek képek, mint Jeremiásnál, vagy közvetlenül le sem fordítható közlések, mint Pálnál. Ezt úgy mondják: non-verbális kommunikáció. A tudatát vesztettel is csak így lehet kommunikálni – aki nem hiszi, próbálja ki. Ezt lehet tanulni, de nem mindenkinek sikerül. Aki ismeri, az attól egyáltalán nem több, okosabb, vagy jobb másnál, csak egy másfajta képességet is megismert. De aki meghallja, amit a Szentlélek mond, azt el kell mondania másoknak is: Mt 10, 27. Ez legyen a summája ennek a néhány sornak.

A működés keretei, korlátai

Már korábban említettem, hogy a Szentlélek nem csak Jézus tanítványain keresztül működik. Most kihangsúlyozom, hogy Isten itt a Földön, elsősorban – az Ószövetség idejében is – elsősorban nem a „hivatalos” vallási vezetőkön keresztül üzen. Azok túlságosan is a saját tudásuk, gyakorlatuk foglyai. A Szentlélek (amint már írtam) akkor üzen, ha valamit meg akar változtatni. „Új bort, új tömlőbe”. Rendszerint tanulatlanok által üzen, mert azoknak nincsenek előítéleteik, „elveik”, elkötelezettségeik. De persze ennek is vannak hátrányai: Nem tudják „lefordítani” megfelelően, amit megtudtak. Olyan fogalmakat, képeket használnak, amit ismernek. Ezzel sokszor lényegesen el is torzíthatják az üzenetet. Nem tudják helyesen megmondani: kitől kapták az üzenetet. Aztán főhet az illetékes egyháziak feje: Mi is az eredeti üzenet? Kitől is kapták? Kiknek szól? Még az a jó, hogy a Szentlélek üzenetei (sugalmazásai) sokszor olyanokat érnek el, akik nem is sejtik, hogy most egy sugalmazást kaptak, hanem úgy gondolják, ez az ötlet a saját agyukból pattant ki, és aszerint is cselekednek. Senki nem tudja meg, hogy most valakit (valakiket) a Szentlélek irányított. Egyszer csak látjuk, hogy egyes dolgok jó irányba mozdultak el. („Csak úgy.”) Mert sokkal több a „jóakaratú ember”, mint gondolnánk. Persze, nem mindig „jóakaratú”, csak időnként, amikor éppen hagyja, hogy a Szentlélek irányítsa – a saját tudtán kívül. (Hogy ez így leírva, túl szépnek tűnik? Én mégis így gondolom, mert – szerintem – a Szentlélek működik a világban, sokszor tudtunk nélkül, esetleg a mi szándékaink, akaratunk ellenére.)

És a Szentlélek ereje?

Sokszor szerepel a Szentlélekkel összefüggésben az erő. Csodatevő, prédikációt segítő erő. Ebben a dologban aztán igazán megkukulok. Hogy van, az tuti. De hogy hogyan, miképpen, nem tudok erről semmi értelmeset írni. Van talán, valami, amire következtethetünk. Ez az erő transzcendentális, tehát nem fogható, mérhető. Mégis koegzisztenciában van ezzel, a mi világunkkal. Hiszen, ha működik, akkor itt (konkrétabban: a Földön, tehát közöttük) működik. És nyilván, a Szentlélek által működik. De van egy másik transzcendentális erő is, egy gonosz erő. Sokáig nem fogadtam el, de egyre határozottabban vélem már én is, hogy van. A mennyei Atya óvjon mindenkit, hogy találkozzon vele. Kérjük tehát a Szentlelket, hogy megismerhessük akaratát, felismerjük munkáit és segítsen elkerülni a Gonosz erőit.