Isten Üzenete a 21. századnak

Rövid indokolás

Mai eszemmel úgy látom, hogy a Jézus által közvetített Üzenet (az Evangélium) megismerésétől és esetleges elfogadásától sok kívülállót az tart vissza, hogy a „keresztény tanításban” összemosódva szerepel az, ami az egész emberiségre nézve fontos, vonzó és az, ami a számára idegen és ezért érdektelen. Ez igaz még a transzcendencia iránt akár igen érzékeny gondolkodó emberek számára is. Sajnos, ezek között – a külső érdeklődőknek idegen – tanítások között sok olyan rész van, amely a keresztény tanítás alapjának tartanak. Szerintem, ami a külső érdeklődőknek nehezen elfogadható, az valójában nagyobbrészt a kezdetektől az eredeti tanításra rárakódott „kulturális körítés”. Pedig az összes, a ma még az Evangélium üzenetéről semmit sem tudó ember) érdekében is létfontosságú lenne, hogy mindenki megismerje, és lehetőleg elfogadja, gyakorolja, amit az Örökkévaló kíván tőle. A gond az, hogy az említett „kulturális körítéssel” kibővült keresztény tanítást védelmezők (elsősorban a keresztény felekezetek hivatásos képviselői) részéről elfogadhatatlan, hogy ennek, az általuk képviselt tanításnak az egészéből bármit is kritika, vagy vita tárgyává lehessen tenni.
Kézenfekvő lenne, hogy azzal kezdjem, amit nem, vagy nem úgy kellene átadni, mint eddig, de mivel rettegek attól, hogy amit leírok, teljes és általános elutasításban részesülhet, ezért inkább azt veszem előre, ami a hagyományos keresztény szemléletben elfogadottnak számít, vagy legalább igen közel áll ahhoz. Sürgeti ennek a vallomásnak az elkészítését, hogy a világ „ideológiai piacán” erős verseny-helyzet van. Versengenek egymással a különféle ezoterikus tanok, a különböző világvallások többé-kevésbé modernizált változatai, a különböző világi – politikai és/vagy gazdasági – „világmegváltó” ideológiák. Eközben a keresztény tanítás befolyása – elsősorban a saját, hagyományos környezetében – drasztikusan visszaszorul, amit alig ellensúlyoz az eddig tőle idegen területeken nyert befolyás-növekedése. Ha mindezt az emberiség java szempontjából nézem, akkor igen elszomorítónak tűnik számomra a jelenlegi helyzet. Tudom, hogy amit leírok, még ha az nagy nyilvánosságot is kapna, gyakorlatilag hatástalan marad. De remélem, hogy mások is előbb-utóbb hasonló következtetésekre jutnak és bizonyos részletekben az is inspirálja őket, amit leírok, és így együttesen talán néhány évtized után elérhetik a befolyásolás kezdetét jelentő kritikus tömeget. Mielőtt leírnám a lényegét annak, aminek átadását minden ember számára létfontosságúnak tartok, röviden összefoglalom, milyen alapból kiindulva kívánom ezt megtenni.

Ami bizonyosság

Tudom, hogy létezik Valaki, AKI VAN, aki Örökkévaló, aki Ura a létező Világegyetemnek (Kozmosznak) és mindannak, ami ezen túl (kívül) van (amit mi – ismereteink hiányában – egyszerűen Transzcendenciának hívunk).
Tudom, hogy ezt a Valakit Atyánknak hívhatjuk, mert Őtőle van és ma is Őtőle függ minden, ami létezik.
Tudom, hogy minket, embereket, külön, személyes figyelmében részesít, bár a létező mindenséghez képest senkik vagyunk.
Tudom, hogy azért is figyel különösen ránk, mert személyes tudatunkkal képesek vagyunk felfogni, hogy Ő van és – a mi szerény képességeink szerint – az üzeneteire válaszolni tudunk.
Tudom, hogy Jézus által belépett a mi világunkba, hogy megismerhessük: mi a terve velünk.
Tudom, hogy azt akarja: ha itt a Földön az Ő terve, akarata szerint élünk, akkor a földi életünk után örökké vele legyünk.