Az Örökkévaló kinyilvánította,

hogy az emberiségért, minden ember javáért, át kell adnunk mindazt, amit Ő, a mennyei Atya Jézuson keresztül nekünk üzent. De mi az? A keresztény teológusok, a keresztény tanítással hivatalból foglalkozók szerint mindaz, ami a Bibliában van, mindenkire vonatkozik, aki Jézus követője akar lenni. A valóságban azért megelégednek azzal hogy az „egyszerű” egyháztagok (a „laikusok”) a keresztény tanításnak – ami már nem a Biblia, hanem annak csupán (felekezetenként változó) egyfajta magyarázata – csupán a kivonatos, egyszerűsített interpretációját ismerjék csak meg. Ez az egyszerűsített, (át)értelmezett tanítás, amiről a mindenkori hivatalos Egyház úgy tartja: ez az Isten üzenetének a lényege. Ez (természetesen felekezetenként és koronként lényegesen változó tartalommal) az, amit általában Káténak szoktak hívni. (Vannak azért több  száz oldalas „káték” is a „vájtfülübb” keresztények részére, de ezek is a Bibliában található szöveg(ek) átértelmezései.)

 Amit a keresztények át szeretnének adni

a nem keresztényeknek, az – amint mondani szokták – a Biblia tanításán „alapszik”. De hát a Biblia első, nagyobb része, az úgynevezett Ószövetség, a zsidó felekezetűeknek is a szent könyve, a zsidó vallás alapja. A keresztények az Ószövetségből sok tanítást átvettek, a szövegeit a közösségeikben és a liturgiában és a személyes használatban rendszeresen alkalmazzák. Pedig a szellemisége sokban ellentétes a Biblia másik részével, az Újszövetséggel. Sőt, az Újszövetségen belül is bőven vannak olyan részek, amik nem teljesen egyforma szellemiséget mutatnak. A keresztény felekezetek egyöntetűen vallják, hogy amit tanítanak, az Jézus tanítása. Az Újszövetségnek csak egyes részei – az evangéliumok – számolnak be közvetlenül Jézus tanításáról és cselekedeteiről. Az Újszövetség más részei a Jézusnak tulajdonított tanítást értelmezik, magyarázzák, és megkísérlik alkalmazni a Jézus életét követő néhány évtizedben előfordult gyakorlati esetekre.

A Jézusról közvetlenül beszámoló részek,

az evangéliumok, tartalmukban és szellemiségükben többé-kevésbé eltérnek egymástól. Az egyik, a János apostolnak tulajdonított evangélium – a Jézus utolsó földi napjait elbeszélő részt (az úgynevezett szenvedés-történetet) kivéve – csak igen kevéssé hasonlít a másik háromhoz. Azt a hármat, amelyek tartalmilag is nagyon sok szószerinti egyezést mutatnak, szokták szinoptikus, azaz magyarul „együttlátó” evangéliumoknak nevezni. A különböző szentírási részek ismételt átolvasása, összehasonlítása, a róluk szóló újabb-kori magyarázó, elemző írások olvasása azt a meggyőződést erősítette meg bennem, hogy a Jézusról és Jézustól való ismereteink, amik végeredményben a mennyei Atyától való, nekünk szóló Üzenet hordozói, elsősorban a három szinoptikus evangéliumból „bányászhatók” ki. Hogy mi ez az Üzenet – az Örömhír, az Evangélium – az nem ismerhető fel első olvasásra. Talán úgy lehetne röviden megfogalmazni, hogy ez

az Örömhír nem más, mint Isten felénk (az egész emberi nem felé) forduló figyelme,

esendőségünkre tekintettel nem levő (irgalmas), támogató, itteni, földi életünkben erőt, inspirációt felkínáló, majd a halálunk után is a személyes, további létezést (az „örök életet”) felajánló, különleges figyelme, egyszerűen mondva: szeretete.
Ez az az Üzenet, ami minden embert érint, és ezért mindenkinek át kellene adni úgy, hogy azután az egész élet-vitelére meghatározó legyen. Ugyanis, ha valaki elfogadja, hogy Isten – nem tekintve az Őt elfogadni kész személy időben és térben való kicsinységét – milyen nagy figyelmet (szeretetet) fordít rá, akkor ebből következik, hogy az ebben a figyelemben részesülő személy is – hálából – méltányos, ha mások, az erre méltó, vagy méltatlan ember-társai felé is hasonló figyelmet, irgalmas szeretetet gyakoroljon. Ennek

az Üzenetnek az átadását különösen fontossá teszi,

hogy ma már akár egyetlen személy is képes – viszonylag könnyen hozzáférhető eszközökkel – akár az egész emberiség elpusztítására, vagy mérhetetlen nyomorúságba taszítására. Ezt a veszélyt csak úgy lehet teljes biztonsággal megakadályozni, ha minden egyes ember Isten Üzenete szerint él.
Ez nyilván nem valószínű, hogy a közeli jövőben elkövetkezik. De segíthetjük a megvalósulását, ha érthetően és mások számára fontosnak tetsző formában adjuk át másoknak Isten Öröm-üzenetét. Nyilván nem mindenkinek azonos formában, de a lényeget tekintve azonos tartalommal kell átadni. A különféle élet-helyzetek, a magányosság, az egzisztenciális biztonság hiánya, és még sok más az, ami meghatározhatja az illető személy be- és elfogadó készségét. (Talán a legnehezebb hozzáférni egy ideológia, vagy vallás, mint például az Iszlám által „fogva tartott” személyekhez.)

Ezt az írást követő blog-bejegyzések

elsősorban azok részére készültek, akik nem az úgynevezett „keresztény kultúrkörben” nevelkedtek, legyenek azok elvilágiasodott keresztények leszármazottai, vagy buddhisták, mozlimok, vagy akár éljenek a kommunista-szocialista ideológiák által uralt társadalomban. Minden embernek érthetővé és vonzóvá kell tenni Isten Üzenetét, hogy azt elfogadva, a Föld népei megmenekülhessenek egy esetleg – általuk előidézett – katasztrófától, egymással testvériségben élhessenek tovább. Ezért az Öröm-Üzenetről le kell fejteni a különböző korokból és kultúrákból rárakódott sallangokat. Ezt tárgyalják a következő blog-bejegyzések. Majd az összefoglaló bejegyzésben meg kell kísérelni az eredeti Üzenet tartalmának alkalmazását a mai társadalmi, technikai, civilizációs, kulturális környezetre.