Jézus azt ígérte: a mennyei Atya gondoskodik rólunk
Az egyik legtöbbet idézett bibliai rész, amiben Jézus azt ígéri a tanítványainak, hogy nem kell aggódniuk a megélhetésük felől, mert a mennyei Atya gondoskodik róluk, hiszen a föld élővilágáról is milyen gazdagon gondoskodik, hát hogyne tenné azt meg földi gyermekeiért?
Két ellenérv is állítható ezzel az ígérettel szembe:
(1) A hétköznapi gyakorlat, amely azt bizonyítja, hogy semmivel sem élnek (éltek) jobban Jézus mai (és egykori) tanítványai. (2) Jézus egy másik, ugyancsak gyakran idézett helyen nem ígér semmi jót az őt követőknek (Mt 10,16)
Ezt aztán igazán nem nagyon lehet „kimagyarázni”!
Van-e mégis megoldása ennek az ellentmondásnak?
Még azt sem lehet mondani, hogy a gondoskodásról szóló ígéret más hallgatóknak szól, mert Lukácsnál, a párhuzamos helyeken, Jézus mindkét alkalommal a tanítványainak mondta az említett szövegeket. Lehet cinikus válaszokat adni, például azt, hogy a növények és állatok élete annyira esetleges, hogy ehhez képest a tanítványokra váró megpróbáltatások már igazán elhanyagolhatók. De Jézus a gondoskodást kiemelten nekik szánta, nem pedig akárkiknek – lehetne válaszolni. Erre viszont azt lehetne felelni, hogy Jézus csak a növény- és az állatvilággal szemben ígért kiemelt gondoskodást. Ez igaz, hiszen Jézus a jók és a gonoszok azonos kezelését ígérte itt, a földi életükben. (Mt 13, 24-30)
Mindebből milyen következtetetéseket lehet levonni?
(1) Isten sokkal jobban figyel az emberekre, mint a többi földi élőlényre. (2) Bár ezt elsősorban a tanítványaival közli, de minden emberre érti. (3) Feltehetően ezt azért mondja csak a tanítványoknak, mert tart attól, hogy mások ezt félre fogják érteni. (4) Az akkori és a mai tanítványok ezt mégis félreértették – amint Jézusnak a mennyei Atyának a gondoskodásáról szóló ige-magyarázatok mind a mai napig erről tanúskodnak. (5) Nem elhanyagolandó, fontos tanulság az is, hogy ezek szerint minden emberre (a rosszakra és a jókra) egyaránt értette, hogy a mennyei Atya minden ember atyja akar lenni, mivel minden ember-testvérünket egyformán szeret (6) És csak az utolsó ítéletkor fogja eldönteni, hogy ki az, aki mindvégig ellenállva Neki, nem akar bemenni az örök üdvösségbe.
