Szelíd, vagy harcos Jézus?

 2012.03.26. 12:50

Sok keresztény kedves igéje: „tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd és alázatos szívű vagyok”. (Mt 11,28-30) Ugyancsak sokan nem tudnak mit kezdeni az ezzel feleselő, másik igével: „Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem, hogy kardot.” Fel lehet sorolni mindkét igéhez hasonlókat: (A) „Szánakozom a sokaságon…” (Mt 15,32), „Megrepedt nádszálat nem tör el…” (Mt 12,20). (B) „Akkor majd testvér a testvérét, atya a gyermekét adja halálra…” (Mt 10,21) Ha az ember megnézi az elsőként említett „harcos" igét, a Mt 10,34-et, akkor a szövegkörnyezetből (Mt 10,16-42) világosan láthatja, hogy Jézus nem a tanítványait buzdítja harcra, hanem Jézus követőinek az evangélium hirdetésével az őket hallgatókban kiváltott – a sokszor erőszakba torkolló – ellenállásról beszél, eleve felkészítve őket a későbbi szenvedéseikre. (Biztosan feltűnt már, hogy előszeretettel Mátétól idézek. Ennek egyszerű oka az, hogy kényelmesebb elsősorban egyetlen evangéliumból idézni, ha a többi ige-hely nem mond ahhoz képest valami különlegesen újabbat.)
Fel lehet tenni a kérdést, hogy ahol nem üldözik az evangéliumot be nem fogadók Jézus tanítványait, akkor nem jól (nem hitelesen, nem pontosan) hirdetik az evangéiumot? Ez a vélekedés úgy is kitágítható, hogy minden kritika, ami a keresztényeket, az Egyházat éri, az mind az evangélium hirdetése miatt van. Tehát, ha úgy szólunk, hogy a szembenállás és a kritika erősödik, akkor a jó úton járunk Jézus követésében. Először is: a kritika még nem üldözés. Ráadásul Jézus nem a harcosságot kívánta meg tanítványitól, hanem az alázatosságot. Ha úgy tűnik, a keresztényeknek van igazuk abban, amit mondanak (hirdetnek), akkor is alázatosan, szelíden lehet válaszolni (ha egyáltalán szükséges).
A jelenlegi általános „reagálás” az evangélium hirdetésére nem a szembenállás, hanem az – általában jóindulatú – közöny, unalom. Nem lehet tudni, hogy ez a közöny érdektelenségből, vagy meg nem értésből fakad. Valószínűleg mindkét indok valós. Akinek az életében éppen nincsen krízishelyzet, annak külső segítségre sincs nagyon szüksége. (Jézushoz is elsősorban a bajukban fordultak az emberek – no meg kíváncsiságból.) A probléma szerintem a meg nem értésből fakad. Ugyanis, ha nem tudják, hogy mi is ez az Örömhír, és egyáltalán mire való, akkor nem is érdekli őket. Ma egészen más az evangélium helyzete, mint Jézus földi működésekor. Ahogyan ma megjelenik az Örömhír az emberek számára a ma közel kizárólagos hírközlő eszközökben, a médiában, annak nincs hír értéke. Nem a tartalma miatt, hanem a közlés formája, „tálalása”, nyelvezete miatt. Itt a médiába beleértem az újabban egyre szélesebb körben használt Internet, mobil-telefon eszközöket is, hiszen a régi „pletyka-híradót” helyettesíti – sokszor annál hatékonyabban – a chat-elés, SMS-ezés, egyes web-oldalak fórum-rovatai.
Az evangélium mai, a továbbadást lehetővé tevő „kulcsszavai”: a segítés, az együttérzés, általában a cselekvő szeretet. Jézus földi jelenlétekor általános volt a betegség és az egyéb földi nyomorúság érzése. Ma általános a személyi és családi lét-bizonytalanság, az egyedüllét érzése. Ezekhez kapcsolódva kellene elterjeszteni, hogy találtunk rá megoldást.
 

Címkék: hatékonyság erőszak örömhír békesség együttérzés közöny kard üldözés segítés tálalás harcosság hírértékű közlés továbbadási kulcsszavak cselekvő szeretet pletyka híradó webfórum

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr444336939

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása