Isten nagyobb a Kozmosznál?

 2012.03.22. 09:45

Isten nagyobb a Kozmosznál


A Kozmoszra vonatkozó ismereteink és a Biblia

A szembesítés szükségessége


A Biblia világképe (a Kozmoszról alkotott elképzelése) egy valamiféle geocentrikus világkép. Az ma már bizonyos számunkra, hogy a Kozmosz nem olyan, amilyennek a Bibliában erre vonatkozólag található utalások alapján azt annak idején elképzelték. Ma már a teológusok többsége is azt vallja, hogy a Bibliának a bennünket körülvevő világra vonatkozó utalásai nem hittani megállapítások, hanem az akkori emberek elképzeléseinek lenyomata. Mégis rendszeresen felmerül a kérdés, hogy a Bibliának a környező természetre, az egész „teremtett világra” vonatkozó utalásainak, megállapításainak a valósággal történő szembesítése során meddig lehet elmenni a bibliai megállapítások korrekciójában. Újabban ez a vita felerősödött az úgynevezett kreacionista szemléletnek egyes teológusok, sőt, hatásukra sok keresztény körében való megerősödésével. Ezért – kritikával – érdemes megvizsgálni a Kozmoszra vonatkozó ismereteinket, szembesítve azokat a Bibliában szereplő megállapításokkal. Ebben is elsősorban a Kozmosz jelenlegi állapotával kívánok foglalkozni és a keletkezésével csak annyiban, amennyiben a jelenleg megismerhető állapota arra visszautal. Ez az ismertetés is csak nagyon vázlatos lehet, mert akiknek szól, azokat csak igen kis mértékben érdekli a téma, hiszen gondolataikat alapvetően az őket körülvevő dolgok és gondok foglalják el. A Kozmosz természetéről a következőben így csak néhány lényeges tulajdonsága mentén lesz szó.

A Kozmosz egysége, mérete, kora


A Kozmoszról lényegében csak annyi ismeretünk van, amennyi elektromágneses hullámok útján Földünkre érkezik. Az elektromágneses hullámok közül a legjelentősebbek az általunk is látható fényhullámok. A csillagászok ma már nem csupán a látható fény tartományába tartozó hullámokat vizsgálják, hanem a rádióhullámoktól a röntgensugarakig a teljes elektromágneses hullám-tartományt. Elvileg vizsgálni lehet még a Kozmoszból eredő neutronsugárzást is, de erről még csak kezdeti tapasztalataink vannak. A bennünket körülvevő Kozmosz jelenlegi állapotáról nincsenek ismereteink, mivel a nagy távolságok miatt az elektromágneses hullámok csak késleltetve (a fény sebességével) érkeznek el hozzánk. A Napból a fény 8 perc alatt ér a Földre, a legközelebbi csillagról (amilyen csillag a Napunk is) pedig 8 év alatt. Elgondolni is nehéz, hogy vannak csillagrendszerek (galaxisok), ahonnan – az érzékeny műszereinkkel érzékelt – fény 13 milliárd évig „utazott” amíg ideért. (Egy év alatt a fény 190 milliárd kilométert tesz meg légüres térben és a csillagok közötti tér jó közelítéssel üresnek tekinthető.) Ezeket a messzi csillagrendszereket éppen ezért nem a jelenlegi állapotukban látjuk, hanem abban, ahogyan 13 milliárd évvel ezelőtt voltak. Ezért a bennünket körülvevő Kozmosznak csak egy régebbi állapotát ismerjük, éspedig annál régebbit, mennél messzebb van tőlünk.
A Nap-rendszeren túl csak azok az égitestek láthatók a nagy távolság miatt, amiknek saját fényük van, mint a mi Napunknak. Ezek a világító égitestek igen nagy hőmérsékleten izzanak, ebből ered a fényük. Az izzó testek által kibocsátott elektromágneses sugarak (nevezzük ezeket egyszerűen fénynek) hullámhosszúsága (frekvenciája) attól függ, milyen anyagok izzanak benne. Mivel egy izzó test által kibocsátott fény-nyaláb egy prizmával felbontható a különböző hullámhosszúságú összetevőire (ez a színkép), ezekből az összetevőkből beazonosíthatók az izzó testben levő anyagok is. Hasonlóképpen a Napból és más csillagokból érkező fény színképe alapján megállapítható, hogy a vizsgált csillag milyen anyagokból áll. Bármelyik csillag (vagy csillagrendszer) fényét vizsgálták meg, mindegyikben ugyanazokra – itt a Földön is megtalálható – anyagokra jellemző színképet találták. Tehát az egész Kozmosz ugyanazokból az elemekből áll, mint amik – nyilván nem azonos arányban – a Földön is megtalálhatók.
A csillagok fényéből az is megállapítható, hogy a felületük milyen hőmérsékletű. Ugyanis az anyagok színképe változik a hőmérsékletükkel. A magasabb hőfokon izzó csillagnak nyilván nagyobb a fényereje. Ebből az is következik, hogy két azonos hőfokú csillag közül – eltekintve a méretétől – az van közelebb hozzánk, amelyet fényesebbnek látunk. Ezt nevezik „relatív távolságnak”. Más módon is megállapíthatjuk egy – nem túl távoli – csillag tőlünk való távolságát: háromszögeléssel. Ekkor a Föld-pályának a távolság-mérésben szereplő csillagra merőleges két végpontján megmérjük a csillag láthatósági szögét, amiből kiszámítható a csillag tőlünk való távolsága.
Később azt is megállapították, hogy a csillagok fényének színképe (azonos szerkezet mellett) többé-kevésbé el van tolódva a vörös fény irányába a Földön mérthez képest. (Ezt nevezik „vörös-eltolódásnak”.) Mégpedig minél halványabb egy csillag fénye, annál jobban. A Doppler-elv alapján megállapítható, hogy mennél nagyobb a vörös-eltolódás mértéke, a vizsgált csillag annál nagyobb sebességgel távolodik tőlünk. Azok a csillagok, amelyek tőlünk való távolságát már az előbb leirt két módszerrel már meghatározták, ugyancsak mutatnak vörös-eltolódást, mégpedig a vörös-eltolódás mértéke a Földtől mért távolsággal növekszik. (Ez a Hubble-féle állandó.) Amikor összehasonlították a relatív fényerő-különbségek és a vörös eltolódások mértékét, a két érték-változás között igen jó egyezést találtak. Ebből következtetni lehetett arra, hogy minél nagyobb a vörös-eltolódás mértéke, a csillag annál messzebb van tőlünk és egyben annál nagyobb sebességgel távolodik tőlünk. A legtávolabbi, még észlelhető csillag-rendszerekre a távolságuk kb. 13 milliárd fényévnek és a távolodás mértéke 0,7 fénysebességnek adódik.
Ha, amint láttuk, a legtávolabbi, még észlelhető csillagrendszer távolsága 13 milliárd fényév, akkor az a fény, amit most onnan észlelünk, 13 milliárd éve van úton. Tehát, az a csillagrendszer legalább 13 milliárd éves. Hasonlóképpen, itt most nem részletezett módszerekkel meg lehet állapítani az egyes csillagok korát is, valamint a várható élettartamukat. Sőt, ma már az észlelési módszerek tökéletesítésével egyes közelebb levő csillagokról megállapították, hogy a Naphoz hasonlóan, vannak bolygóik. A Kozmosz méretére nemcsak a nagy távolságok a jellemzőek, hanem hogy mennyi objektum található benne. Abban a csillagrendszerben, aminek a Föld is tagja, a látható csillagok száma milliárdos nagyságrendű. És a Földről észlelhető csillagrendszerek száma ugyancsak milliárdokban számolható. Ehhez még azt is hozzá kell tenni, hogy az utóbbi években az is bizonyossá vált: a Kozmosz 4/5-ét az úgynevezett sötét tömeg alkotja, ami csak Kozmosz látható részére kifejtett hatásával mutatható ki.

Az előzőkből adódó nehézségek


Ha figyelmesen végigkövettük az előbb leírtakat, fel lehet vetni néhány, az előzők alapján nehezen, vagy egyáltalán nem megválaszolható kérdést. (1) Például, ha az egész Kozmoszt nem a mi pozíciónkból nézzük, hanem az általunk ismert világ egyik széle felől, akkor az új pozícióból nézve az általunk ismert legtávolabbi galaxis már kétszer 0,7 fénysebességgel (C-vel) távolodna tőlünk, ami elvi lehetetlenség. (2) Hasonlóképpen, nem tudjuk, hogy mennyiben származik a távoli csillagoknál mért vörös-eltolódás a tőlünk való távolodástól és mennyiben azon tömegek hatásától, amelyek mellett elhaladt. Ugyanis a fény spektrumának a vörös-eltolódását (és egyben pályájának görbültségét) azok a tömegek is befolyásolják, amelyek mellett elhalad. Ez különösen annak ismeretében lehet érdekes, hogy a Kozmosz anyagának döntő többsége az úgynevezett sötét tömeg, amiről csak nem régen van tudomásunk annak közvetett hatásaiból. Ez lényegesen módosíthatja az általunk eddig megismert világ méreteiről alkotott képünket. (De nem nagyságrendileg, mert ezzel a korrekcióval is az általunk ismert Kozmosz átmérője 20 milliárd fényévnél nagyobb.) (3) További meggondolást igényel, hogy a távoli csillagrendszereknek a vörös-eltolódásból kikövetkeztetett, távolodásának látszólagos iránya miért egységesen tőlünk elfelé mutat? Bár az utóbbi években a kérdés kvantum-fizikai magyarázatot kapott azzal, hogy egy szingularitásokat nélkülöző térben, amelyik végtelen, mint – kétdimenziós példával élve – egy gömbfelület, mivel ez a magyarázat más, kozmogenetikai mérési eredményekkel még nem volt összeegyeztethető, a végleges magyarázat még várat magára.
A vázolt – és még sok más, itt nem említett – probléma ellenére bizonyos, hogy a Kozmosz – anyagában és a természetéből megismert törvényszerűségeit tekintve – egységes a mi Földünkön és a minket körülvevő világegyetemben egyaránt, kora – a mi életünk hosszához képest – végtelennek tűnik, mérete – ugyancsak hozzánk hasonlítva – elképzelhetetlenül nagy.

Isten nagyobb a Kozmosznál?


Ha valaki minél mélyebben igyekszik megismerni Kozmoszt, láthatja, hogy az a fizikai törvényszerűségeknek alávetetten, determináltan úgy működik, mint – Madách szavaival élve – egy óramű. Nem lehetséges semmiféle beavatkozás, mert az csak felborítaná a világmindenség kialakult rendjét. Sok ateistának is ez a fő érve arra, hogy miért nincs szükség Istenre. De mégis, tapasztalható itt a Földön, közöttünk, hogy valaki „felülírja” a fizika törvényeit, mert vannak dolgok, események, amik a fizika törvényeivel ellentétesek. Nemcsak nem lehet „a jelenlegi ismereteink szerint” megmagyarázni a fizika törvényeivel, hanem egyenesen ellentétesek azokkal! Ráadásul ezek az események nem véletlenszerűen bukkannak fel akárhol a világban, hanem egy célzott körben jelennek meg (lesznek valóságos, letagadhatatlan tényekké). Nem lehet ezeknek a tényeknek más oka, mint hogy üzenetet hordoznak: „Bár az én országom nem ebből a világból való, de azért ennek a világnak is ura vagyok!” Mert Isten nagyobb a Kozmosznál (is). De miért is törődne Isten a mi – a Kozmoszhoz, és különösen Istenhez képest – oly’ elenyészően kicsiny földi világunk dolgaival? Azért, mert (talán egyedüliként) mi, emberek vagyunk azok, akik képesek felfogni valamit, ami a szűkebb környezetünknél többet mutat. Mi, emberek vagyunk képesek valamit felfogni abból, amit Isten akar közölni a teremtményeivel. Mi sem értünk sok mindent abból, ami közel és távol körülvesz minket, és Isten nekünk, embereknek szóló üzenetét sem értettük, értjük teljesen. (Ezért küldött Valakit, aki emberi nyelven és módon meg próbálja értetni velünk, hogy mit jelent Isten országa-uralma.) Isten Általa üzente, hogy nemcsak törődik velünk, hanem módfelett szeret is minket. De miért? Azért, mert ebben a hatalmas Kozmoszban csak mi, emberek, a Kozmoszhoz képest ilyen elenyészően kicsiny tükör-porszemekként vagyunk képesek valamit visszatükrözni abból, amit Isten felénk és az egész Kozmoszra kisugároz. Lehetséges, hogy csak mi vagyunk azok, akik képesek tudatosan és értelmesen választ adni Isten üzenetére. Ennek ellenére – ismereteink szerint – nem vagyunk a Kozmosz közepén. Különösen azért nem, mert – úgy tűnik – a Kozmosznak nincs is kitüntetett közepe. De bizonyos, hogy a Kozmosznak egy „szinguláris helye” vagyunk, a mi, korlátokkal körülvett, de mégis értelmes, a Kozmosz jelenségeinek egy nagy részét megismerni képes lényekként, akik – bár csökevényesen – de képesek vagyunk „kommunikálni” Azzal, aki a Kozmosznak is Ura.
 

Címkék: bibliai világkép szembesítés a mai világképpel visszatükrözzük isten üzenetét

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr84332446

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása