A cím egy következő – ma mai Európa helyzetével foglalkozó – post-sorozat témájára utal. A téma egy sajátos nézőpontból kerül feldolgozásra. A kiindulási nézőpont alapja: Lukács evangéliumának 6. rész, 20-49 versei. Nyilván, nem lehet a hivatkozott részt közvetlenül, az eredeti fogalmakkal alkalmazni, hanem le kell azt fordítani a szükséges mértékben a mai gondolkodásmódra, fogalmakra, gazdasági és társadalmi viszonyokra. Feltételezem, hogy kevesen fogadják el ezt az érvet, de mégis úgy látom, hogy ez a „fordítás” nem „ferdítés”, hanem csupán egy olyan kísérlet, mint amikor a Bibliát fordították egy eszkimó, vagy pápua nyelvre. Szerintem van akkora változás a 2000 év előtti társadalom, gondolkodásmód, fogalmak és a maiak között, mint amikor az említett fordítással kínlódtak.

És miért éppen a hivatkozott bibliai rész?

Szerintem azért, mert ebben a részben Jézus szavai talán annyira ütköznek a saját kora és környezete gondolkodásmódjával, hogy nem lehetett „szerkeszteni”, finomítani rajta, csak a szájhagyomány által – feltételezem viszonylag hűségesen – tovább adott jézusi szavakat rögzíteni. No de hogyan „illeszthetők” be ezek a szavak a mai világba? Ebben is egy szokatlan módszert lehetne alkalmazni: nem a bibliai szöveget kel alkalmazni a mai viszonyokra, hanem a jelenleg viszonyok leírását követően kellene megvizsgálni, hogy mit, hogyan kell tenni a Szentírás tanítása fényében. Természetes, hogy nemcsak az előbb hivatkozott szentírási részt tartom irányadó, a mára vonatkozó normaszövegnek, de szeretném, ha minden aktualizálási alkalommal ez a szöveg adná meg az „alaphangot”.
Semmiképpen nem lehet elvárni, hogy ebben a dologban egyetlen személy mondja meg a „tutit”. A helyes szemléletet és a jelenlegi, nem túl rózsás helyzetből kivezető megoldásokat – Szentírás fényében is – mindenképpen csak konszenzussal lehet megtalálni. Az eddig leírtakat nézve, egyáltalán nem látszik, hogy Európa döntési helyzetben levő vezetői komolyan vennének ilyen „extrém sziporkákat”. De hát akkor meg minek foglalkozom ezzel? Azért, mert talán mégis, valaki, döntés-közeli emberhez eljut egy csipet abból, ami a következő sorozatban felmerül, és „ihletet” kap belőle. Na, ez aztán igazán a beképzeltség csúcsa! Pedig valójában annak is nagyon lehetne örülni, ha a kitett szöveg egy-két olvasóban újabb gondolatokat ébreszt.

Az európai helyzet

Sokan, sokat írnak, beszélnek arról, hogy az Európai Unió, ill. egész Európa krízishelyzetben van. Általában financiális, elsősorban hitelválságról beszélnek, de sokan egyetértenek abban, hogy a válság okai sokkal mélyebben kereshetők. A közvetlen kiváltó okokat viszonylag egyszerűen lehet leírni a következőképpen: Az EU déli és keleti része többet fogyasztott, mint amit megtermelt, és a hiányt a visszafizetést biztosító, későbbi hozam (gazdasági növekedés) megalapozott reménye nélkül, hitelekkel fedezte.
A képet kissé bonyolítja, hogy a rosszul számító vállalkozások nagyobb része csődbe ment, vagy éppen csak vegetál, továbbá, a vállalkozások kieső adóját behajtani nem képes kormányok, hogy a szolgáltatásaik színvonalát tartani tudják, szintén hiteleket vettek fel, anélkül, hogy csak sejtették volna, hogy a kieső adókat hogyan, és mikor tudják pótolni. A kormányok ilyenkor csökkentik a közkiadásaikat és adót emelnek. Ebből eredően tovább csökken a fogyasztás, csökken az adózási képesség (az adóalap) és ezért tovább csökken a gazdaság teljesítőképessége. Ez a restrikciós spirál, amiből a megszokott úton nem lehet kitörni.
Régebben (80, 100, 200, 500 stb.) évvel ezelőtt általános recept volt a háború, de legalább egy kiadós gyarmatosítás. Ez ma már nem megy, mert „a kártyák globálisan ki vannak osztva”. Ne feledjük, hogy az EU bővítése (bár finomabb formában) egy hasonló, piacszerző, teher-áthárító manőver volt. Sajnos, mára már elfogytak a „szaftosabb” falatok. Pl. Szerbia, Montenegró, minden csatalakozási szerződés nélkül is az EU függvényei.

Alapvető baj,

hogy az elmúlt évtizedekben a (Kínai, Brazil, Indiai) konkurencia leértékelte a legtöbb európai ország kínálatát. Németország és az északi államok olyan magas – az innovációból és a hosszú évek alatt felépített brand-ból származó – hozzáadott értékű kínálattal rendelkeznek, hogy az talán, még egy-két évtizedig elegendő lesz számukra a pozitív erőforrás-egyenleg biztosítására. Az árukínálat esetleges leértékelődését még szintén kompenzálni tudja Franciaország is a frankofon országokkal meglévő speciális kapcsolataival. Hasonló helyzetben van Anglia, a domínium-országokkal ápolt kapcsolatai következtében. S a többi? Hosszú, néma csend.

Szegény, irányadó EU vezetők!

Töprenghetnek, mi legyen a lemaradó, soha föl nem zárkóztatható országokkal? Ahol nem csak az adózási képesség, hanem az adózási hajlandóság is hiányzik. Ha pedig egy állam minimális infrastruktúrájának a működtetésére sincs elegendő pénz, akkor összeomolhat az egész. Pedig, minden, önmagát finanszírozni nem képes ország hasonló helyzetben van. És, ha a tagországok egyike bedől, akkor a hitelezők bizalma az összes, hasonló helyzetű ország hitelképességében megrendül. A ”dominók” sorban eldőlhetnek. Szerintem, még ebből az – apokaliptikus jövőt felvázoló, nagyon valószínűen várható – helyzetből is lehet kibontakozás, de igen nagy bátorsággal végrehajtott, biztosan nagy ellenállást kiváltó intézkedés-sorozattal. (Azok a kormányok, amelyek ebben tevékeny rész kell, hogy vállaljanak, a következő választásokkor – de lehet, hogy hamarabb – garantált bukásra vannak ítélve.)

A részletekről

egy következő alkalommal fogok írni. Egyelőre csak annyit, hogy az országokon belül (a) alapvetően át kell rendezni az egyes gazdasági tényezők és lakosság csoportok terhelését az adóbevételek valós növelésére. (b) Kiemelten kell kezelni a humán erőforrások hatékony fejlesztését (felsőfokú képzés, széleskörű, hatékony idegen-nyelv oktatás) (c) A munka-intenzív, magas feldolgozottsági fokú tömegtermelést kell preferálni a mezőgazdaságban (d) Magas hozzáadott értékű termékek célzott fejlesztését, gyártását kell szorgalmazni az iparban. Az EU szintjén, kölcsönös előnyökön alapuló, intenzív együttműködést kell mielőbb létrehozni az egyetlen lehetséges, kiegészítő jellegű erőforrásokkal rendelkező hatalommal, Oroszországgal, és rajta keresztül az érdekszférájába tartozó országokkal.
És ezekből az intézkedésekből hol maradnak a bibliai hivatkozások? A következő alkalommal azt is számon lehet kérni.