Új kihívás

 2016.09.28. 18:37

A múlt alkalommal a szokásokról beszélgetve nagyon sokat foglalkoztunk a függőségekkel. Ez a tevékenység-forma régen ismeretlen volt, ezért a Biblia sem említi sehol. A mai társadalomnak pedig egy lényeges fogalma. Létezik alkoholfüggőség, függőség tudatmódosító szerektől, újabban szerencsejáték-függőség, függőség szórakoztató eszközöktől, de ismert és sokat tárgyalt függőség a mániákusan túlhajtott munkától (munkamánia). Miközben ezekről beszéltünk, egyszer sem merült lel ezekkel kapcsolatban a bűn kategóriája. Valóban, mindezek a függőségek nem szerepelnek sem az Ó-, sem az Újtestamentumban. De az újabb keletű lelki-tükrök sem nagyon említik ezeket, talán az alkoholizmust kivéve. Ettől még, szerintem, ezek túlhajtása bőven benne van a bűn kategóriájában. Nem mentség az sem, hogy ezeknek a függőségeknek a „szelídebb” formáit társadalmilag és erkölcsileg nem érdemes megbélyegezni. Ez mutatja azt, hogy a bűnök formája, tartalma a társadalom változásával együtt változik. (Ez igaz a „hagyományos” bűnökre is. Mint ahogyan a nagy károkat ma nem a fegyveres rablás okozza, hanem a korrupció.) Ma az európai társadalomban nem jellemző a bűnözés, nem elsősorban a hatékony bűnüldözés miatt, hanem inkább talán azért, mert az embereknek „szokásukká” vált az erkölcsös viselkedés. Az erkölcsös viselkedés t – sajnos – semmiképpen nem lehet a vallási meggyőződés következményének tulajdonítani. A szociológusok szerint a mai európai társadalom vallástalan. Vannak még egyházak, járnak még néhányan templomba, de tetteiket nem ez irányítja, hanem a beléjük nevelt viselkedési normák. És most, amikor ennek a társadalomnak egy új, hatalmas kihívásban van része, akkor ez a társadalomnak a döntő mértékében nagyszerűen, keresztyén módon vizsgázik. Sőt, Európa „neveletlenebb” részén is, a „civil” emberek emberfeletti áldozatokra képesek a nyomorúságban levőkért.
Európa újra vizsgázik. Az utóbbi évszázadokban az egymás közötti, majd a gyarmati háborúkban a krisztusi parancsokból csúfosan megbukott. Az Iszlám hitet követő népek előtt a keresztes háborúkban bukott meg. Úgyannyira, hogy az Iszlám népek máig is (az akkori nevük után) „kereszteseknek” hívják a keresztyéneket. Most ezt a régi csorbát köszörülhetjük ki a menekülők befogadásával, az otthon maradottak segítésével. De a jelenlegi egy óriási csapdahelyzet is. Ha a menekültek nem azt találják, amit álmaikban reméltek, továbbá a „méltatlanokat” visszaküldik oda, ahonnan jöttek, a menekültek eufóriája mérhetetlen csalódásba, sót haragba mehet át. És akkor az Úr legyen irgalmas hozzánk. A jövő nem sok jót ígér. Azok a felelős politikusok, akiknek a feladatuk a „gubanc” kezelése nagyon sok türelemre, empátiára, leleményességre van szükségük. És nagyon sok, irdatlan mennyiségű pénzre, mert a problémát előbb-utóbb a tűzfészkeknél kell elsősorban kezelni. Ha az akció eredményes, akkor Európa (ha anyagilag belerokkanva is) de önbecsülését visszanyerve kerülhet ki a jelenlegi csapdahelyzetből. És nem utoljára, elnyerve a józanabb mozlimok szimpátiáját, talán megnyílhatna a keresztyén gyakorlat átvétele felé.
De hol vesztette el társadalmunk a keresztyénségét? Úgy látom, nagyon sok oka van ennek. Ha szeretnénk a társadalmunkat „rekrisztianizálni”, akkor tudni kel, mi hogyan veszett ki a társadalmunkból. Az első, ami feltűnt nekem, az, hogy hiányzik a bűntől való félelem. (A büntetőjogilag is bűnnek számító bűnöknél is, csak a „lebukás veszélye ad némi visszatartó erőt.) Miért van az, hogy régebben létezett a bűntől való félelem, sőt irtózás? Nyilván azért, mert a bűn megtorlásának az esélye tudatilag is közel volt hozzánk. Gyerekkoromban még dívott a gyereknek veréssel való fegyelmezése. Reszkettem is attól, hogy amiért kikaptam, nehogy még egyszer elkövessem. A régi, járványos betegségekkel teli világban nagyon erős volt az emberek élet-bizonytalansága. „Ma élünk, holnapra meghalunk.” Ez is az erkölcsök szigorú betartásához vezetett, az Utolsó Ítélettől való félelem miatt. A következmények nélküli bűnelkövetés lehetősége lazította az erkölcsöket és a bűnbocsánat lehetőségének keresését. Ma, rendszerint, csak a meglévő konszolidált élethelyzet összeomlásának átélése kényszeríthet bűnbánatra, megtérésre. Ilyen pedig nem adódik minden nap. Ezért voltak tele a templomok a háborúban, háborút követően. Ma az Örökkévalóhoz való kapcsolatomat az előzőknél jobban meghatározza a hatalmának, irgalmának megélése globális és kozmikus viszonylatban. Keressük az utakat az Örökkévalóhoz és az Ő Fiához. Keressük együtt a Hozzá vezető mai utakat a mai globális és kozmikus tudatú ember számára!

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr4711738333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.