Szokások

 2016.02.15. 16:42

Hamarosan ráébredtem arra, hogy egy ilyen általános fogalmat takaró cím kezelhetetlenül hatalmas témakört ölel fel. Mégsem tudtam leszűkíteni, mert csak így tudom a témát a maga összetettségében kellőképpen kifejteni. Ugyanis, ez az összetett fogalom: „szokás”, lehetőséget ad azok osztályozására, minősítésére. Egy szokás lehet jó, lehet rossz, és lehet erkölcsileg semleges. Egy szokás egy adott korban, ill. egy kultúrkörben lehet jó, míg egy másikban súlyos ítélet alá kerülhet. Az egész témakörtárgyalását azért tartom jelenleg fontosnak, mert kultúránk változásával lényegesen változnak, változtak a szokásaink, másrészt a viszonylag távolabbi kultúrákkal való kényszerű találkozásaink során (vagy azokkal esetleg kényszerűen együtt élve) ezek óhatatlanul konfliktusokat is okozhatnak.

Az utóbbi évszázad legnagyobb változása a mi kultúrkörünkben a nők megítélésének, társadalmi szerepének megváltozása volt. Azelőtt a társadalom mintegy másodrangú emberekként kezelte a nőket, és mindez a társadalmi szokásokban is megmutatkozott. A társadalmi életnek jóformán minden szeletére kiterjedt ez a változás. Családban, munkahelyen, vallási körökben egyaránt. Nem érdemes felsorolni ezeket a változásokat azok nagy száma és köztudottsága miatt. Ezek a változások még folytatódnak, azokban az országokban is, ahol ebben a dologban a legnagyobb a változás. (Skandinávia) Ezek a változások nem mindenben és mindenütt okoznak általános helyeslést, de bizonyos, hogy a változások megállíthatatlanoknak tűnnek. Hazánk ebben a dologban nem tartozik az élenjáró országok közé, de a trend megállíthatatlan. Pedig, még nem is olyan régen egyházilag is támogatott volt a nők és a férfiak megkülönböztetése. (1Kor 11, 13, 14,34) Hasznos volona megbeszélni, hogy található-e ezen a téren olyan határ, ami távlatilag már elítélendő lenne.

Szorosan összefügg ezzel, hogy más kultúrákkal (pl. az Iszlám) találkozva, hogyan oldható fel a kulturális, szokásbeli, vagy akár a vallási különbségekből adódó konfliktus. Az bizonyos, hogy a benne rögzült szokásokból, (vallási indíttatású véleményekből) gyakorlatilag nem lehet senkit kinevelni. (Ez sokszor erősebb, mint a hit, mert személyiségük, identitásunk részévé vált. Egy szokás, észrevétlenül, már akár a csecsemőkorban kezd kiépülni.) Az európai kultúra változása az utóbbi évszázadok tapasztalatai szerint nemzedékváltásonként gyorsul fel. Ezt a nők emancipációja mellett a fiatalok szokásainak változásán keresztül tapasztalhatjuk. Ez valójában nem a fiatalok szokásainak változása, hanem az újabb és újabb nemzedékek újabb és újabb szokásokkal jelentkeznek. Ezeknek a hatása a későbbi életükre – feltehetően – nem mindig pozitív. Azért is nehéz ezeknek a hatásoknak a megfelelő előrejelzése, mert a családjuknak a társadalomban elfoglalt helyzete miatt a viselkedésük, ill. szokásaik is ennek megfelelően nagy szórást mutat. Más a gondja egy viszonylag alacsony képzettségű, szerényebb anyagi körülmények között élő, és más egy magasabb iskolázottságú, jobb anyagi körülmények között élő családban felnövő fiatalnak. Mindegyikre érvényes, hogy kevésbé követi a szülei életviteli mintáját, mintahogyan az a korábbi nemzedékeknél mintegy természetes volt. A probléma nem a régi minták követésének elhagyása, hanem a rossz minták követése. A szülők fokozottabb hivatásbeli leterheltsége megnehezíti a családi minták átadását és a megfelelő szülői ellenőrzést. További gond, hpgy az új viselkedési minták várható negatív hatásai ellen nem alakult ki eddig a megfelelő védekező stratégia és érvrendszer.

Az egyik nagy kísértés a tudatmódosító szerek használata. Ez a társadalmi betegség elsősorban a fiatalok között pusztít. Ez is egy „szokás” de teljes függőséget okozó szokás. Még eddig nem találták ki az ellene való védekezést. Lehet mondani, hogy ha a fiatalabb nemzedékek érintettsége ilyen mértékben nő, akkor ez a kultúránk halálát is jelentheti. Lehetséges, hogy egy új lelki mozgalom fog minket ettől megmenteni. De, sajnos, még nem látható egy ilyennek a működése.

Egy másik szokás, ami megzavarhatja egy fiatal életét, az a játékszenvedély. Ez nem csupán, és nem elsősorban az úgynevezett játékgépek használatával okoz gondot, hanem az Internetről letölthető elektronikus játékokkal. Nem csak az ún. fizetős játékok számítanak veszélyesnek egy fiatal számára, hanem az „időtöltést” szolgálók is. Ugyanis ezek használata is okozhat (és okoz) gondot azáltal, hogy aki függővé vált, minden egyéb tevékenységét igyekszik minimalizálni és ezzel nagyrészt kizárja magát a normális társadalmi, családi életből. A játékszenvedélye miatt a tőle elvárható feladatokból kiiktatja magát, nem tud kellőképpen felkészülni a reá váró társadalmi elvárásokra. A játékkal járó állandó idegfeszültség fölöslegesen kifárasztja, így nincs energiája a hivatásából eredő feladatok kellő ellátására.
Hogyan háríthatók el ezek a gondok? Nincs rá bevált recept. Korunkban „szokás”, hogy a fiataloknak nagyobb önállóságot, függetlenséget adnak. Lazul az ellenőrzés. (Különszoba.) Nem látok jobb megoldást jelenleg, mint a fiatalok erősebb kontrolja, a fegyelmezett cselekvés megkövetelése. Ugyan mindez szembe megy a a „társadalmi trenddel”, de nem látok más lehetőséget. Szűkebb-bővebb családomban tapasztaltak mindezt többszörösen igazolják, jó és rossz irányban egyaránt. Hatalmas támasz lehet ebben az élő hitre való következetes nevelés. (Ami megköveteli az érintett szülők állandó önnevelését is.)
Lehetne még írni a kultúra-függő, öltözködési szokásokról. Egyes helyeken megdöbbentő mértékű a változás, akár néhány éven-évtizeden belül, míg más kultúrákban a vallásilag is megalapozott állandóság van. Két, eltérő kultúrájú embercsoport együttélésénél az öltözködési szokások különbözősége szokta a legtöbb konfliktust kiváltani. Ezek kezelése sokszor szinte megoldhatatlan, mert egyik csoport sem hajlandó a másik kedvéért engedni. Ezért talán az ennyire eltérő kultúrák együttélése egyelőre - szerintem – nem oldható meg.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr468416428

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.