Gondoskodás

 2014.12.18. 18:50

Amikor bibliaórai témaként vettem fel a mennyei Atya gondoskodásáról szóló igehelyeket – most, hogy ténylegesen utána olvastam, mind Máténál, mind Lukácsnál – bizony, nagyon elbizonytalanodtam. (Mt6, 25-34 és Lk12, 22-32) Ugyanis, első lendületemben azt gondoltam, hogy majd jól „megaktualizálom” Jézusnak a témáról szóló szavait. Számomra ezek az igék mindig gondot okoztak, mert a való életben sokszor Jézus szavainak éppen az ellenkezőjét láttam, tapasztaltam. Sokszor kellett szembesülnöm azzal is, hogy hívő emberek éppen ezeknek az igéknek a beteljesülésében csalatkozva, egész további életükre elveszítették a hitüket.
Bennem is sokszor volt háborgás miattuk, de aztán csak-csak megbékéltem velük. Az utóbbi időben az énekeskönyvünk szövegeit énekelve, sokszor felhorgadt bennem az ellenkezés az azokban gyakran olvasható beletörődő, ráhagyatkozó szemlélet ellen. Jóval kevesebb ilyen szemlélettel találkoztam a katolikus és református énekeknél. Különösen az angolszász, és kiemelkedően az amerikai énekeknél kicsi az ilyen énekek aránya. Feltámadt a kérdés bennem: Jézus valóban ezt szeretné, az énekeinkben részemről karakteresnek tartott beletörődő gondolkodásmódot?
Ami az ige értelmezését illeti, az a közvetett és közvetlen tapasztalatok nagy bizonytalanságát jelzi. Ha akarom, igazolni a gondoskodást, bőven tudok példákat felhozni a saját életemből is, de éppen mindezek ellenkezőjét is. Lehet mindebből azt a tapasztalatot is leszűrni, hogy hiába minden küszködés, jobb a beletörődés, „ahogy lesz, úgy lesz”. A beletörődős életszemlélet történelmileg a német pietizmushoz köthető, mégpedig a kor sok nyomorúságához, mint pl. a 30 éves háborúhoz, a kolerajárványokhoz. Az angolszász, különösen az amerikai, optimistább szemlélet a predestináció pozitív olvasatához, ill. az amerikai „pionír-szemlélethez” köthető.
És akkor hadd álljon itt az én olvasatom, mely szerint egy probléma-feloldási lehetőség Jézusnak a mezők liliomáról szóló példája. Ha ezt kifejtem, akkor arra a következtetésre is eljuthatok, hogy amint a liliom, ha kihasználom a képességeimnek (többek között a bennem levő géneknek) valamint a természeti környezetemnek, továbbá a saját társadalmi lehetőségeimnek a tárházát, akkor az azokkal való élés lehetséges és szükséges.
Az angolszász gondolkodásmód talán úgy egyszerűsíthető le, hogy a gondoskodás várása helyett a számukra előkészített lehetőségek keresése a domináns. Ezek jellemző jelenlegi példája az ún. TV-prédikátorok igehirdetési sémája. A kéréseik arra irányulnak, hogy a Szentlélek segítsen megmutatni a számukra előkészített lehetőségeket. Nekem ez a szemlélet jelenleg rokonszenvesebb, mint a német, lutheránus, pietista gondolkodásmód.
Nagyon várom az Örökkévaló – Jézus által elmondott – bennünket kormányzó tevékenységének a mai korra is érvényes aktuális értelmezésére vonatkozó véleményemről szóló kommentárokat. Mindez – véleményem szerint életszemléletünket (és ezen keresztül egész életvitelünket is) befolyásolni képes – ha valós, és nem költői túlzás – az énekeinkben, az életünkben az Örökkévalónak a gondoskodására vonatkozó sok utalás.

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr306995595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.