Már nagyon régen jelentkeztem, mert sok volt a feldolgozni való. Most végre folytatom, az "Elveszett mennyország" témájához kapcsolódva.
Az utolsó bibliaórai megbeszélésen fel lett vetve, hogy ha már kimondtuk a régi, a geocentrikus világnézetből eredő fogalmak elavultságát, mégsem érünk vele semmit, ha a most az Egyházhoz közeledő embereknek nem tudunk újat mondani. Pedig ez az igény egyre sürgetőbb, mert itt vannak az új hittan-tanulók, és főleg a szüleik, akiknek, ha feltesznek kényes kérdéseket, válaszolnunk kell. Mindjárt el is mondott jó-néhány olyan fogalmat, amelyre mielőbb új meghatározás kellene. A következőkben megkísérelem – amennyiben tudom – az említett fogalmak újabb megfogalmazásának a vázlatát elkészíteni, megvitatás és rögzítés végett. Az előzetes elképzelésem szerint minden fogalom-meghatározás önálló dokumentum-file-ként lenne rögzítve, hogy később könnyebben lehessen korrigálni, aktualizálni. A könnyebb visszakereshetőség végett ennek a file-sorozatnak kódja és sorszáma lenne, és ezen belül lexikális sorrendben is visszakereshető, a témára utaló alcímmel. (Pl. bűn, bűnbocsánat, megváltás stb.) A file-sorozat visszakeresési kódjául a „Kefamn” karaktersort választottam, ahol a „Kefam” a „Keresztyén fogalmak aktuális meghatározása” cím rövidítése, míg az „n” a fogalom-meghatározás sorszáma. Elsőként, mindjárt a bevezető-file-hoz csatlakozva, elkészítek egy pilot-meghatározást, ami talán az egyik legnehezebb, legösszetettebb kérdés, ezért jó lesz pilot-projektnek.
Túlvilág
A „túlvilág” egy kényszer-szülte meghatározás, lehetne helyette pl. a transzcendencia kifejezést is használni. A fogalom alatt mindaz értendő, ami nem mi kozmikus világunk alá tartozónak gondolunk. Egyik lényeges jellemzője, hogy nincs törvényszerűségekkel jellemezhető kapcsolatban a mi kozmikus világunkkal. Ha pedig nincs érzékszerveinkkel, vagy az érzékszerveink kiegészítésének tekinthető technikai eszközökkel észlelhető kapcsolatunk ezzel a – feltételezett – másik valósággal, azaz, nincs közöttük kölcsönhatási kapcsolat (a mi kozmikus világunk és e-között a „Túlvilág” között) akkor vélhetjük akár, hogy ilyen nem is létezik. Ott van a „bökkenő”, hogy időnként jönnek onnan különféle információk, amiket nem lehet másképpen magyarázni, mint azzal, hogy mégis csak létezik valami, vagy valaki ezen a „Túlvilágon”.
Mik ezek az információk? A történelem során sokan számoltak be arról, hogy olyan szövegeket hallottak, ill. olyan személyekkel találkoztak amik, ill. akik valóságosnak látszottak, de később bebizonyosodott, hogy „csak úgy látszott, ténylegesen nem volt ott, pl. a látszólagos személy nem volt fogható, tapintással érzékelhető. Van, amikor valaki hasonlóan eleven, érzékletes álomról tud beszámolni. Lehet, hogy mindezek az érzékelések a saját, belső személyiségünk kivetítései, de lehet, hogy van valóság-alapjuk. Nem tudni. Lehet, hogy az előbb említett „túlvilágról” jött valamilyen üzenet. Nem lehet ellenőrizni, mert csupán egy (esetleg több) személy érzékcsalódása az egész. Ha van valami korábbi érzékelés, ami hiteles, akkor annak módjával, tartalmával összevetve lehetne az érzékelés valóságosságáról, hitelességéről mondani valamit.
Egészen az utóbbi századok természettudományosnak mondott szemléletének eluralkodásáig rendelkezésünkre álltak a beszámolók arról, hogy van Valaki, aki időnként beavatkozik a „Természet rendjébe”. Ilyen beavatkozás-sorozatról számolnak be pl. az evangéliumok. Ezek szerint, aki ennek a Világnak és a „túlvilágnak” egyaránt Ura, annak az akaratából az „Erő beárnyékolt” egy szüzet, akinek a Fia így apa nélkül született. Abban az országban, ahol született, szertejárt, hirdette az örök élet örömhírét, közben sok beteget meggyógyított úgy, hogy annak az eredménye a Természet törvényeivel nemcsak, hogy nem magyarázható, hanem azzal ellentétes is. Tanítása és tettei miatt a nép vallási vezetői az ellenségévé váltak, míg végül kivégezték. De Ő, bár ténylegesen és valóban halott volt, (az „odaátról” kapott erő által) ténylegesen és valóságosan feltámadt, majd többször találkozott a tanítványaival. Volt, amikor a feltámadása után, annak bizonyságára, hogy valóban él, evett velük, sőt megengedte, hogy megérintsék. Végül eltávozott a tanítványai közül, és elment „odaátra”, az Atyjához, akinek az akaratából és „erejéből” született.
Az emberek nagy része közel 2000 évig el is fogadta az erről szóló beszámolókat. A „természettudományos szemlélet” hatására a korábban elfogadott beszámolók valóság-tartalma megkérdőjeleződött. Csak azt lehet – ennek a szemléletnek megfelelően – elfogadni a létező valóság részeként, ami az emberi érzékszervekkel, ill. az azok kiegészítésének elfogadott eszközökkel is érzékelhető, vagy több, egybevágó érzékelésből kikövetkeztethető. És ez így, nagyon is helyes, mert különben nem épülhetnének egymásra az előbb vázolt módon szerzett ismeretek egy homogén, ellentmondásmentes tudás-halmazzá. Természetes, hogy időközben az újabb érzékelések, ismeretek, korrigálják a korábbi következtetéseket, de mivel a természeti valóság megismerésére szolgáló kutatások tovább folynak, ismét és ismét keletkeznek újabb és újabb „tudás-morzsák”, amik kiegészítik és – szükség szerint – korrigálják a régi ismereteket. Mivel az ismeretek köre folyton bővül, az újabb ismeretekkel a még megismerésre váró dolgok köre is folyamatosan szaporodik.
Vannak olyan ismeretek, események is, amik nem férnek bele az addig kialakult „tudományos világképbe”. Hogyan vélekedjünk ezekről? Az ilyen események valóban nagyon ritkán fordulnak elő, és nehéz ezekhez valamiféle értelmet, magyarázatot csatolni. Korlátozó tényező, hogy eddig csupán az ún. keresztény dominanciájú országokban lehetett ezeket találni. Mégis, mik ezek az események, amik „kilógnak” a „természettudományos világképből”? Az általam ismertek döntő többsége az ún. „könnyező Szűzanya” kategóriába esik. A lényege, hogy egy kép, relief, vagy szobor, ami a Szűzanyát ábrázolja (esztétikai minőségtől teljesen függetlenül) egyszer csak könnyezni kezd. A könnyezés néhány napig, esetleg hétig tart, és minden előzmény nélkül megszűnik. A képet, reliefet akár többször is elmozdíthatják a könnyezés közben a helyéről, a könnyezés ettől nem szűnik meg. A 16. század előtti időből nem ismert ilyen jelenség, és előfordulási gyakorisága teljességgel kiszámíthatatlan. Jellemzője, hogy ismertté csak katolikus vallású területén váltak ezek az események.
 Dokumentált kontrollja először a 18. századból ismert, amikor Máriapócson az oltárkép kezdett el könnyezni. Az esemény olyan nagy nyilvánosságot kapott, hogy vármegyei vizsgálóbizottságot (komissiót) küldtek ki a nagy „sokadalmat” okozó esemény kivizsgálására. A vizsgálóbizottság jelentése, melyet minden tagja (a protestáns résztvevők is) aláírásukkal hitelesített, kimondta, valóban megmagyarázhatatlan jelenségről van szó. A királynő, amint értesült a hírről, Bécsbe rendelte szállítani az oltárképet. A képnek útközben elapadtak a könnyei, mire a királynő a bécsi Stefansdom-ban rendelte az felállítani, ahol mindmáig látható. A Máriapócsi templomnak kárpótlásul a királyné egy másolatot festetett az oltárképről, amit ott fel is állítottak. A kép másnapra – az elődjéhez hasonlóan – ugyancsak elkezdett könnyezni és könnyezett még további, mintegy két héten át.
Az első – a modern média által is dokumentált – kép-könnyezés a szicíliai Siracusában történt, ahol a kép ugyancsak több héten át könnyezett, bár többször is ide-oda hurcolták. Ekkor megvizsgáltatta a helyi (kommunista) helyhatóság a könnyek kémiai összetételét, ami szerint azok összetétele megegyezett az emberi könnyek jellemzőivel. A kép ma is látható a tiszteletére épített katedrálisban, ahol jól látható, ahogyan a könnyek kimarták a gipszrelief gyenge festését. A „könnyező képeken” túl, valójában nem sok egyéb olyan jelenség ismert, amik a fizikai törvényekkel nemhogy nem magyarázhatók, hanem egyenesen szembe mennek azokkal. Talán még a neversi templomban fekvő Bernadette Subirous holttestével kapcsolatos anomáliák az ismertek.
Arra a felvetésre, miszerint ilyen jelenségek csak katolikus környezetben kerül sor, jó magyarázatot ad egy kárpátaljai eset az elmúlt évtizedből. Ott egy magyar református faluban az egyik református presbiter a padlásán, lomtalanításkor egy öntöttvas korpuszt talált. Nagyon megtetszett neki, és a bejárati ajtaján, felszögelte az ajtófélfára, a felesége rosszallása ellenére. Másnap reggelre tapasztalta, hogy a korpusz alatt a földön egy vértócsa van. Nagyon megijedt, és egy konzervdobozt tett a korpusz alá, hogy a lassan csöpögő vért felfogja. A felesége nagyon megharagudott, és követelte a férjétől, vegye le a korpuszt az ajtófélfáról. A férje nem állt kötélnek, mire az asszony fellármázta a szomszédokat. Estére a férfinél megjelent a presbitérium küldöttsége, nyomatékosan kérve, távolítsa el az „istengyalázást” az ajtajáról, különben kizárják a presbitériumból, sőt a gyülekezetből. A presbiter megmakacsolta magát, és nem akart engedni a követelésnek. A botrány híre átterjedt a szomszéd falura is, ahonnan a (katolikus) plébános is átjött, nézni a „csodát”. A plébános mentette meg a helyzetet, mert elkönyörögte a tulajdonostól a korpuszt, azzal, hogy sokkal jobb helye lesz annak nála. A plébános a korpuszt a templomában díszhelyre helyezte, ahol mindmáig látható. De a korpusz nem vérzett többé.
Ezeknek az eseményeknek az értékelése, magyarázata mindmáig elmaradt. A populáris magyarázatokat, nem érdemes ismételgetni. Az biztosan állítható – ezek szerint is – hogy van valaki, aki személy, és létezik, és hatalma, ereje van ebben a világban is a természeti törvényekkel szemben cselekedni, tehát ura azoknak. És mindezt elsősorban a „keresztyén gyökerű” társadalmaknak üzeni azzal, hogy ma is törődik velünk, figyel ránk. Ennek a fényében, mindaz, ami az evangéliumokban szerepel, ezeken a „jeleken” keresztül, ismételt megerősítést kap. Hogy miért éppen ilyen módon küldi a megerősítését? Lehetne erre magyarázatot találni, de azt meghagyom másnak.
És hogy milyen ez a „túlvilág”? Mivel nincs róla közvetlen információnk, csak arra hagyatkozhatunk, ami erről a Bibliában találhatunk. Az pedig nem sok. Angyalok megjelenései (gondolva, hogy a Túlvilágról jöttek) Jézus példabeszédeiben szereplő leírások, Pál apostol „beszámolója” („szem nem látta…”) és főleg Jézusnak a halála utáni megjelenései (számítva arra, hogy amikor nem volt látható, akkor esetleg ott volt. Talán a mai fizikai és természettudományos ismeretek közül lehet választani néhány hasonlatot. Pl., hogy olyan, mint egy újabb dimenzió. Vagy mint a máig csak feltételezett „sötét tömeg”, ill. „sötét energia”. Vagy mint az elektromágneses hullámok, amelyek közül akármennyi jelen lehet egyazon térben, anélkül, hogy egy másra hatnának. Nem tudjuk. Aki már „odaát” van, az már tudja. Egyszer, biztosan, mi is megtudjuk, csak nehogy a rossz oldali részbe kerüljünk. Brr, az ám a rettenet, ha örökké tart. „Vigyázzon, aki áll, el ne essen!”

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr196202116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.