Nem tudok imádkozni?

 2014.02.12. 17:47

Az ökumenikus imahéten tudatosult bennem végképpen: nem tudok imádkozni. Az egyik első szentírási rész, amit kisiskolás koromban megtanultattak velem, az a Mt6, 5-8-ban található, ahol Jézus arra tanít, hogyan imádkozzunk. Ez a titokban, „bezárt szobában”, szót nem szaporító módon való imádságról szól. Aztán szembesültem tizenéves koromban, az ún. „ébredési” korszakban, a különböző összejöveteleken, bibliaórákon, imaórákon, az ottani ima-gyakorlattal. Sokan, hangosan, hosszasan imádkoztak. Amikor én is részt vettem ezeken, szintén meg akartam felelni a ki nem mondott szokásoknak, az ottani témához kapcsolódva, megpróbáltam hangosan imádkozni. Amint visszaemlékszem, többé-kevésbé teljesítettem az ottani elvárásokat.
Ahogyan korban és élettapasztalatokban előrehaladtam, úgy lett egyre nehezebb számomra az ilyesfajta hangos ima. Nem azért, mert Jézus a jelzett szentírási helyen egészen másképpen rendelkezett, hanem, mert lassan szaporodó élettapasztalataim mondtak ennek ellent. Ha úgy éreztem, hogy valamiért különösen kérnem kell az Örökkévalót, az rendszerint nem teljesült. Nem tudtam ezért – a legtöbb emberhez hasonló módon – az Örökkévalót „hibáztatni”, mert utólag tapasztaltam, hogy amit kértem, az nem lett volna jó, nekem vagy másnak. De, ha mégis jónak látszott, akkor is be kellett látnom, hogy az Örökkévaló az akaratát csak különlegesen kivételes esetben hajtja végre emberi akarattal szemben, még ha az emberi akarat rosszat szülne. Hiszen, ha nem így tenné, akkor nem létezhetne az akaratunknak az a szabadsága, amit az Örökkévaló meghagyott nekünk.
Ma már azt is látom, hogy olyan kéréseknek is lehet egy közös imában az ámennel jelzett egyetértésünket is kérni, aminek a helyességéről nem vagyunk meggyőződve. Tapasztaltam azt is, hogy amikor – hosszas, és erős kérésemre – az Örökkévaló mégis teljesítette, amit kértem, abból mégsem az a jó származott, amit reméltem. Tapasztaltam még, hogy nem csak a kérésemet, vagy a köszönetemet (hálaadásomat) vihetem az Örökkévaló elé, hanem csak egyszerűen feltárom magamat Előtte, tegyen velem, amit akar. (Csak azt nehéz sokszor felismerni, mi az Ö akarata.)
Az Örökkévaló akaratát felismerni sokszor nem könnyű, mert az egész környezetünk tele van „zavaró jelekkel”. Hiába kötöm magam a Szentíráshoz, akkor is esetleg egészen mást olvasok, következtetek ki belőle, mint más. Nagyon jól jön ilyenkor Jézus tanácsa a „belső szobába való bezárkózásról”. Az igazi ima amúgy sem „szövegelés”, hanem párbeszéd, kommunikáció kell, hogy legyen. Az ilyesmihez kell igazán egy belső „csend”, amikor képes vagyok meghallani, mit „üzennek” nekem. Az ilyen üzenetet azért is nehéz megfejteni, megérteni, mert ez nem szokott verbális, szavakban kifejezhető lenni. Ha valaki úgy tapasztalja, hogy könnyen le tudja fordítani „emberi nyelvre” annál aggódni kell, hogy a „megértési hézagokat” a saját korábbi „vesszőparipáival” egészítette ki. Sokszor csak az segít, ha a Szentírásból megfelelő analógiákat, párhuzamokat keresünk, amik megerősíthetik (vagy éppen megcáfolhatják) az „üzenet” hitelességét.
Összefoglalva: Egy elmondott (akármilyen szép és „szent”) szövegű ima számomra nem kommunikáció az Örökkévalóval, mert az „Igazi” párbeszéd ott van, ahol a szólás elsőbbsége az Örökkévalóé. Az egyoldalú ima sokszor azért nem „működik”, mert valahol a „kapcsolat zsinórja” valahol megszakadt, vagy sohasem volt senki a „másik végén”. Egy Ökumenikus Imahétnek a haszna nem a – szerintem nem nagyon működő – imákban van, hanem annak a felismerésében, hogy a „másik akolba tartozó juhok” sem büdösebbek nálunk. (Vagy ezt a szervezők is így látják?)

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr235811390

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

erdomezo 2014.02.17. 18:36:33

Érdekes a meglátásod, de nem ismeretlen. Szerintem is, meg a tapasztalataim szerint is, nem feltétlenül kell meghatározott szöveget mondani ahhoz, hogy kommunikáljunk a Teremtővel. Meg aztán, nem is minden esetben/helyen lehet/kell hangosan ezt véghezvinni. Én a Rózsafüzérrel nem tudok zöld ágra vergődni..olvastam, többen mondták, hogy milyen hathatós, de ha mégse? Neked erről mi a véleményed? Nem azt mondom, hogy nincs haszna, csak olyan nekem, mint amit itt írtál, lehet a "zsinór másik felén" nem is hallani.

zöldmalac 2014.02.21. 13:23:39

A Rózsafüzér - amint kérdéseimre válaszként megkaptam - egy szemlélődési alapállapot, mint a digitális adatátvitelnél a vivőfrekvencia. A tényleges ima (kommunikáció) az erre "rakódik rá. Egyébként Te vagy az első, akinek a kommentjére válaszolok. Eddig nem mertem, félve a félreértésektől. Most már, ezentúl, bátrabb leszek és talán a korábbi kommentek megválaszolásába is "belevágok". Szerintem, a zsinór végén alapvetően a nonverbális információkat veszik. Nincs "mennyei nyelv", teljesen logikusan. Ha további véleményed van, kérlek, írdd meg. Üdv.