Mit tehetnénk?

 2013.06.14. 18:49

A közelmúltban tartott egyik rendszeres bibliaóránkon fő témaként szerepeltek az egyházi és világi sajtóban egyaránt tárgyalt, 2011-es népszámlálásnak a vallásosságra vonatkozó kérdéseire adott válaszok nem régen megjelent statisztikai adatai. Az adatok trendje előre sejthető volt, de sok embert meglepett a történelmi egyházakat jóformán egyaránt érintő fogyás mértéke. Nyilvánvalóan sok egyházi fórumon, megbeszélésen felmerült az adatok kiértékelésén felül a jelenlegi helyzet javítását célzó megoldások keresése. Az említett bibliaórán mi is kerestük a lehetőségeket, függetlenül az ilyen témában való jártasságunk hiányától. Hiszen „vak tyúk is találhat szemet”. Jelen javaslatban megkíséreltük összefoglalni azokat az ötleteket, javaslatokat, amikről úgy gondoljuk, hogy szélesebb körben – esetleg kompetensebb személyek részére is – megismertetésre érdemesnek látszanak. Ezek között van olyan, ami akár helyi, eseti kísérletként is elindíthatónak látszik, és van olyan, amelyik egy sokkal magasabb (egyházvezetői) szint kompetenciájába tartozhat. Persze, ebben az esetben nyomban felmerülhet: Mit akarnak tanácsot adni a dilettánsok a szélesebb látókörrel és tapasztalattal rendelkező „profiknak”? Mindegy, vesszük a bátorságot magunknak, hogy elmondjuk, milyen javaslataink vannak ebben a témában. (Nem foglalkoztunk azzal, hogy milyen okok vezettek a most publikált népszámlálási adatokban megjelenő változásokhoz, mivel erre vonatkozóan, érdemi felmérések nélkül, csak megalapozatlan találgatásokba merülhetnénk.)
(1)Az első és legfontosabb megállapítás az volt, hogy bármilyen változást, „reformot” vezetünk be az Egyházban, nem szabad a gyülekezetek jelenlegi rendjén, liturgiáján változtatni. Ezt a megállapítást alátámasztja, hogy az új liturgia bevezetése mennyi ellenkezést okozott. Nem vonzó egy viszálykodó gyülekezet a kívülről érkezőknek sem. (2)A másik fontos tényező lenne, hogy az espereseknek, de különösen a püspököknek nagyobb belátást kellene kapniuk az egyes gyülekezetek belső életéről lelkészgyűléseken, gyülekezet-látogatásokon. Jó lenne, ha pl. az illetékes püspöknek gyakorlati lehetősége lenne presbiteri gyűléseken való rendszeres, különös előkészítés nélküli részvételre. Ez jelenleg – bár nem tiltott, de – nem illendő. Így talán csökkenthető lenne az esetleges belső konfliktusok kialakulása. (3)Bár nem vagyunk kellően járatosak az egyházi törvénykönyvben, de talán jó lenne, ha a püspökök erősebb jogosítványokkal rendelkeznének egyházfegyelmi ügyekben. (természetesen az illetékes presbitérium meghallgatása mellett.) Az előző pontokban említett megállapítások – nagy örömünkre – nem a mi gyülekezetünkre jellemzőek, de hallva, olvasva a máshol előfordult esetekről, fontosnak látszik a jelzett szabályozások következetes alkalmazása. (4)Ha gyülekezeti szinten indulna valami teljesen új kezdeményezés, akkor gondosan figyelni kell arra, hogy az ne zavarja a gyülekezet megszokott eddigi belső életét. Pl. ha egy új összejöveteli forma kerül indításra, (legalább az induláskor) lehetőleg a többi gyülekezeti alkalomtól (időben és helyben) szeparálva kellene, hogy történjen. Ha egy ilyen alkalom nem a lelkész(ek) vezetésével működne, akkor is célszerű az ilyen alkalmakon az időnkénti lelkészi jelenlét. (5)Az ilyen alkalmak lelki tartalom szerint különböző szintűek lehetnek. Így: klub, szakkör jellegűek. (Sakk, pingpong, horgász, irodalmi stb.) Aztán: bibliakörök, énekkar stb. Végül „alternatív” liturgiájú istentisztelet azoknak az újonnan csatlakozni szándékozóknak, akik számára a meglévő formák (még) nem eléggé otthonosak. (6)Ez utóbbi kezdeményezések csak a lelkész(ek) jelenléte/felügyelete mellett volna lehetséges,mert a szent cselekmények végzését – még egy erősen alternatív formában sem – lehet átengedni illetékteleneknek. (7)Az „alternatív” forma is forma, liturgia, mert ha valaki egy ilyen „úton-formán” keresztül közeledik az Egyházhoz, akkor is, abban, várhatóan egy „otthonosságot” fog keresni, és remélhetően találni. (8)Jelenleg úgy látjuk, hogy a közegyházi létesítmények, intézetek projektek médiában való megjelenése, nem elegendő. Hiszen ha az Egyházon kívüliek magunkhoz vonzása (missziója) a fő feladat, akkor első körben az ismertséget és elismertséget kell erősíteni. Kevés a rendszeresen megjelenő „Evangélikus félóra”. Saját készítésben cikkeket, beszámolókat, riportokat, interjúkat kellene saját „gyártásban” nagy gyakorisággal készíteni úgy, hogy azokkal rendszeresen „bombázzuk” a független, kereskedelmi és közösségi médiát. Mindezt annak ismeretében, hogy azoknak csak egy kis része kerül majd megjelenésre, adásba. Talán ez jobb is, mint egy saját csatorna, mert egy ilyen, az ismertséget/nézettséget tekintve (ha egyáltalán lehetséges, és anyagilag is finanszírozható lenne) messze nem érné el egy szélesebb körben „terített” promóciós anyag hatását. Időnként be is lehetne „kéredzkedni” egyes hírcsatornákba, olyan rendezvényekkel, mint az „Asztali beszélgetések” sorozat. Na, és persze, az Interneten is a jelenleginél szélesebb sávban kellene megjelenni, akár többféle formában: portál, blog, fórum stb. Mindez bizony nagyon sok pénzbe kerülne, nagy és profi apparátust igényelne. Gyűjteni, válogatni, nevelni kellene az ehhez szükséges újabb munkatársakat. Bizony jó lenne, ha egy püspök csak ezzel a területtel foglalkozna. „A virtuális egyházkerület püspöke.” Teljes erőbedobás nélkül el sem érdemes kezdeni. („Aki langyos, azt kiköpöm a számból.”) De nehogy az legyen a válasz a javaslatra, hogy akkor ezt a személyi és anyagi erőforrások bővítési lehetősége nélkül nem érdemes elkezdeni. Hiszen a nem templomba járó evangélikusok (akik nagy része másképpen el sem érhető, a saját hibáján kívül) csak így kapcsolhatók be az Egyház életébe. Biztos, hogy ha többen lesznek a megfelelő, elkötelezett munkatársak, akkor ez a projekt sok értékes új taggal fogja növelni az Egyházat, ami előre vinne az evangélium ügyét Magyarországon. (9)A közegyházi „projektek” közé be kellene sorolni a Magyarországi Evangélikus Egyetem bővítését, a PPKTE mintájára, azzal a különbséggel, hogy az MEE kari bővítését elsősorban nem humán, hanem a természettudományi és a műszaki karral/karokkal kellene bővíteni. Ugyanis – véleményünk szerint – lenne olyan hazai (műszaki orientációjú) egyetem/főiskola, amely szívesen menekülne az Egyház „védőszárnyai” alá a megszüntetés elől. Továbbá erősen feltételezem, hogy lenne olyan észak-német egyetem, amely szívesen felvállalná egy evangélikus egyetem/főiskola gesztorálását, anyagiakkal, eszközökkel, és tanerővel. (Nagy falat, hatalmas falat, de nem látszik lehetetlennek.) (10)Munkanélküliség csökkentése a felvállalt mezőgazdaság-fejlesztő programokban való részvétellel? Legalább a meglévő kezdeményezések folytatása úgy, hogy (eszközellátottság és az alkalmazott technológia tekintetében) a folyamatban levő projektek lehetőleg ne a 19. hanem a 21. századba vezessék annak alanyait.

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr875361708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.