Komfortos élet

 2013.03.23. 13:38

A komfort az én mostani értelmezésem szerint életviteli kényelmet jelent. Régóta forognak bennem az – ilyen – életvitellel kapcsolatos vélekedések. Egyrészt, mint vágy tárgyai, másrészt, mint elítélt életvitel. Ez is olyan, mind több, más, életvitelre vonatkozó kifeszített ellentétpár. Ilyenek: takarékosság-zsugoriság, kitartás-makacsság, alaposság-rigolyásság, könnyedség-felelőtlenség. A komfortnak az előzőkhöz hasonlóan ugyancsak lehet (többféle szinonimában) ellentét-párt találni, esetleg többet is. Ilyenek: komfort-puritánság, kényelem-aszkézis, bővelkedés-szűkösség. Emellett ez egy olyan fogalom/fogalomcsoport, amire akár felfűzhető lenne az egész emberiség fejlődéstörténete. Hiszen a tűz feltalálásától a központi fűtésig és a mikro-sütőig az emberiség kényelmének érdekében történt találmányok sorozata áll. Vagy az állatbőr ruházattól a szkafanderig az embernek az alkalmazkodása látható a környezeti szükségletekhez. Ez így mind triviális, és nem látszik benne semmi „gubanc”. De hatalmas a komfort-igények elleni kritika is, olyan tényezők esetén, mint a környezetpusztítás, gépkocsi-áradat, a környezetszennyezés, az energia pocsékolása. A másik irányú véglet elleni kritika talán ma nem olyan erős, de időnként az is erőre kap. Így kritika érte régen a az önsanyargató aszkétizmust, mint pl. az ételtől, az ivástól, az alvástól való tartózkodást. De lehet esetleg ma is helyteleníteni az önmagáért való fogyókúrázást, és a többi, a „jól kinézést” szolgáló önkínzó módszereket.
Az előbb felsorolt példák, esetek ennek a kérdés körnek csupán a „könnyűlovasságát” jelentik. A csata fő „frontvonala” a környezetvédelem címszó körül tekereg. Nekem az a véleményem, hogy az emberiség a környezeti erőforrások kimerülése előtt akarva-akaratlanul is „visszafogja magát”. Az első ilyen érv, hogy már látató: az emberiség létszáma nem fog a”végtelenségig” növekedni. Megbízható előrejelzések szerint még ebben az évszázadban az emberiség létszámnövekedése megáll, sőt csökkenésbe megy át. A másik bíztató tényező, hogy a Föld területének több mint 90 %-a még emberileg nem használt, érintetlen. De néhány más tényező is reményt keltő. Így az elektronikus hírközlés következtében az erdőpusztítást okozó fő tényező, a nyomtatott sajtó példányszáma az egész világon drasztikusan csökken, már számolják, hogy a papír-alapú újság mikor fog megszűnni.
Sokat kárhoztatják az úgynevezett fogyasztói társadalmat, de ha nem lenne fogyasztás, nem lenne munkaalkalom, ezért nem lenne megélhetést adó jövedelem sem. Természetes, hogy a termelékenység növekedésével ugyanannyi terméket kevesebb munkaidő alatt állítják elő. Így, ha a termelés mennyisége nem növekszik, egyre kevesebb munkaerőre van szükség. Szerencsére, az emberiségnövekvő komfort-igénye miatt újabb és újabb termékek kerülnek piacra. És ebben – amint tapasztalhatjuk – nincs megállás. Pl. újabb és újabb szolgáltatásokat nyújtó „kütyüket” gyártanak, és mindezekre mindig van vevő. Szerencsére, az újabb kényelmi eszközök egyre kisebbek, tehát nem pocsékolják a bekerült anyagmennyiséget. Az emberiség egyre növekvő energiaéhsége is – láthatóan – jó irányba kezd terelődni. Pl. Romániában az eddig létesített szélerőművek kapacitása már meghaladja a mi paksi atomerőművünk kapacitását, Németország pedig elektromos energiaszükségletét 2020-ig teljes mértékben megújuló energia-erőforrásokból fogja fedezni, és Dánia ezt a szintet már 2017-re kívánja elérni. Lehetne még hosszan sorolni, hány országban dolgoznak azon, hogy a komfort-igény által megkövetelt anyag- és energiafelhasználás növekedését hogyan kívánják ellensúlyozni.
Nagyon hosszú listát lehetne viszont arról is összeállítani, ahol még nem indult be a javulás, sőt a helyzet még jelenleg katasztrofálisan romlik. Mindez nem kell, hogy elkeserítsen, mert meghatározó méretű országokban, mint USA, Kína, trendfordulónak lehetünk tanúi. A termelékenység növekedésével felszabaduló (munkanélküli) munkaerő kérdése is idővel (bár várhatóan még sok szenvedés árán) meg fog oldódni. Elsősorban a demográfiai helyzet várható lényeges változásával, hiszen a munkaképes lakosság aránya egyre több országban máris lényegesen lecsökkent. Tehát egyre kevesebb munkaerővel kell ellátni, egyre több passzív korút. Ráadásul az idősebbek több törődést igényelnek, ami a szolgáltatások kibővülésével jár. Természetesen, az erőforrások elosztásában is megjelennek ezek a változások. Az sem hanyagolható el, hogy munkaerő fajlagos ára is drámaian megváltozik. Kevesebb, de magasabban képzett munkaerő egy időegységen (pl. éven) belül kevesebb munkaórát kell, hogy teljesítsen. Ezt a változást egy rövidebb időszakon belül nem annyira érzékeljük, de tény, hogy pl. egy francia munkás a 19. sz. elején még heti közel 100 órát dolgozott, ma csak heti30-at.
Áttérve a személyes oldalra, és lefordítva az egyénekre a globális megállapításokat, szembesülünk az „itt és most” problémáival. Sok családot sújt a létbizonytalanság, a fenyegető, vagy már bekövetkezett munkanélküliség, az egyre nehezebb megélhetés. Sajnos (bár vannak még nálunk is rosszabb helyzetben levő hatalmas régiók) nem tud bennünket lelkesíteni a világ „naposabb oldalán” élők jó, és egyre javuló helyzete. Az sem, hogy ígéretek szerint 20-30 év múlva mi is a „naposabb oldalra” fogunk tartozni. Nekünk itt és most kell helytállnunk, a jelenlegi körülmények között. Vigasztalhatna az a tudat, hogy az ember lehet megelégedett, sőt vidám, ha megvan a belső békéje. Mindez akár igaz is lehet, és a mennyei Atya Ígéretére alapozva gyakorolhatom én is, de sok életutat látva, tapasztalva, az is tény, hogy a külső szorító körülmények hatására a belső béke, kiegyensúlyozottság mellett is elfogy a belső életerő. A terheléseket felfogja, kiegyensúlyozza egy ideig a belső erő, de ez egyszer elfogy, kinél hosszabb, kinél rövidebb idő alatt, embere válogatja. (A mondást kissé átalakítva: nagyobb teher alatt hamarabb törik derékba a pálma.)
 És még ilyen körülmények között is kísért Gonosz. El kell szégyellnünk magunkat, látva mások (környezetünkben élők) még nagyobb szükségét látva. Mi is pazarlóan élünk, mások nagyobb nyomorúságához képest. Pazarolunk az élelmiszerrel, a ruházattal, a fűtéssel/meleg vízzel, világítással, esetleg kényelmi közlekedési eszközünkkel. Sokszor nem veszünk tudomást a mások nyomoráról, nem vagyunk elég kreatívak mások szükségének enyhítésében. Legyen ez az összegzés a böjti önismereti gyakorlatunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr985118408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.