Hogyan engedheti meg ezt Isten?

 2012.04.07. 19:04

Hogyan engedheti meg?

Ezzel a számtalanszor elhangzó kétségbeesett, vádló felkiáltással jellemezhető a mennyei Atya és közöttünk, emberek közötti kapcsolatban előforduló sok-sok félreértés, tévképzet. A címben idézett felkiáltás sok, igen jó szándékú ember hitét megrendítő kérdés. Pedig a válasz viszonylag egyszerű és csupán a teljes Szentírás helyes ismerete szükséges a megválaszolásához. A probléma alapvető oka az, hogy valójában csak antropomorf módon vagyunk képesek Őt elképzelni. Ennek markáns bibliai bizonysága már a Teremtés-történetből kiviláglik: „a saját képére és hasonlatosságára teremtette…”. Utána pedig az egész Ószövetség cáfolja ezt: nem lehet semmiféle módon ábrázolni, megjeleníteni, mert ábrázolhatatlan, meg nem jeleníthető. Jézus mondja: „az Isten lélek”. Az ember pedig nagyon is test. Az a mennyei Atya különleges kedvezménye, hogy ennek ellenére lehet valamilyen kapcsolatunk Vele. De hát prófétája útján is kinyilvánítja: „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok.” Ebből a felismerésből a teljes szkepszis következhetne, ahogyan azt a Koránban megfogalmazták. (Bármi történjék: Allah úgy akarta!) De hát – szerencsénkre – Jézus eligazít bennünket ebben a gondunkban – ahogyan azt az evangélisták leírták. Mégis, nagyon sokszor nem eszerint gondolkodunk, cselekszünk. Ennek a jellemző példája a címben jelzett kérdés. A mennyei Atyára sokszor ráaggatunk olyan tulajdonságokat, viselkedést, ami csak emberi dimenzióban értékelhető, érvényes.

 Vegyünk sorra ebből néhányat:

 (1)Azt mondják: Ha Isten igazságos, nem engedheti meg, hogy a gonoszok szabadon „gonoszkodjanak”. Válasz: A mennyei Atya valóban igazságos, de az elszámoltatást minden esetben a halálunk utánra halasztja. Így nem sérül az akarata, mely szerint minden teremtmény és az egész Természet, az egész Kozmosz szabadon működhet. „Mert látta, hogy jó.” – És hagyja is, hogy szabadon, a saját törvényserűségei szerint működjön. Az ember is szabadon cselekedhet, rosszat is, jót is. De, amíg a Természet a saját törvényei szerint determináltan működik, addig az embernek sokszor (nem mindig) lehetősége van a választásra a helyes és a helytelen között. Ezzel bizony sok rosszat okoz magának és másoknak. Azért, amit tett, a mennyei Atya számon fogja kérni a halála után. No, de mi van azokkal, akik kárt szenvedtek? Kárpótlást kapnak az örök életben. Aki nem hisz az örök életben, annak ez a világ – ha igazán belegondol – valóban szörnyű, elviselhetetlen.

(2)Jézus mondja: „Amit a mennyei Atyától kértek, azt mind megadja nektek”. „Rutinból” kérünk, sok mindenfélét és szó nélkül tudomásul vesszük, hogy mégsem úgy történnek a dolgok. Már megszoktuk, hogy a mennyei Atya nem teljesíti a kéréseinket. Ha egy gyerek így viselkedik a szülőjével, akkor azt mondjuk: undok nyafogós gyerek. Vajon mit gondol a mennyei Atya rólunk? Jézus mondja: „Amit az én nevemben kértek…” Még az a jó, hogy ez is bekerült az Evangéliumba. Ez nem azt jelenti, hogy csak hozzá kell tenni ezt a „varázs-kifejezést”: „Jézus nevében”, és akkor már „szézám tárulj”. Jézus korában ez a kifejezés azt jelentette: „Az én felhatalmazásommal, az én megbízásomból.” Tehát, amikor így kérünk, biztosan tudnunk kell, hogy Jézus is ezt akarja most. Biztosan tudjuk-e? Ez bizony kemény feltétel! Csak Isten országának (hatalmának) földi építésében való szilárd bizonyosságunk lehet a jogcímünk ennek a „záradéknak” a használatára.

(3)Nemcsak mi akarunk a mennyei Atyához szólni, Ő is szól hozzánk, üzen nekünk, többféle módon: (a) Elsősorban a Szentíráson keresztül, a Szentlélek által. (A Szentlélek megvilágosítása nélkül a Szentírás csak egy könyv a többi közül.) (b) A Szentlélek közvetlenül is küld információt, közvetíti a mennyei Atya akaratát számunkra – ha rá vagyunk hangolva a „hullámhosszára”. (Mivel az egész környező világ is küld üzeneteket, a Szentlélek üzenetét, inspirációját csak a Szentírással összevetve fogadhatjuk el hitelesnek.) (c) A Szentlélek – véleményem szerint – nemcsak a mindennapi dolgainkban inspirálhat, hanem „innovációs” céllal is. Ide tartozónak vélek minden olyan új dolgot, ami az emberek fejéből „csak úgy kipattan”. Ez lehet zene, képzőművészeti alkotás, vagy akár műszaki találmány. (d) A Szentlélek a mennyei Atyával kapcsolatban új felismeréseket is közölhet velünk, de ezekre különösen érvényes a Szentírás és a korábbi felismerések kontrollja. De azért vannak ilyenek, bár még a katolikus egyház is rendszerint „jegeli” ezeket. (d) A Szentlélek a közvetítője a mennyei Atyától esetenként kiáramló különleges (csodatevő?) erőnek is. Mindezeket egy másik alkalommal célszerű kifejteni és tisztázni.

Az bizonyos: amint tőlünk a mennyei Atya felé a „közvetítő csatorna” (a Közbenjáró) Jézus, úgy a mennyei Atyától származó információk és erő csatornája a Szentlélek. Éljünk ezek helyes használatával!
 

Címkék: szabad akarat szkepszis megrendítő kérdés emberi dimenzió nevében megbízásából szentlélek megvilágosít információs csatorna közvetítő csatorna

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr694386299

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.