Vigyázat, veszélyes terep!

A téma egy régen eltemetett és elfeledett háborús bombához hasonlatos: Nem ajánlatos hozzányúlni, mert igen robbanásveszélyes. Mégis megkísérlem a téma elemzését az Ókor és a Középkor után a mai kor gondolkodására, fogalmaira is tekintettel. Mindezt a Szentháromságot alkotó személyek szerint, de nem a hagyományos, hanem az általam vélt könnyebb megközelíthetőség sorrendje szerint.

 
A szentlélekről

A Szentlélekről nem ismeretes, hogy magától szólt volna, vagy hogy valamilyen kérésre, üzenetre közvetlenül válaszolt volna. Tehát szerepe gyakorlatilag nem más, mint egy információ-, ill. energia (erő) közlő „csatorna”. Az információ közlésében viszont – szerintem – kitüntetett szerepe van. Ugyanis - az eddig "hagyományosan" Neki tulajdonított, és a mennyei Atyától származóüzeneteken, információkon, isteni erőn felül - tőle származtatom mindazt a művészeti, tudományos, műszaki információt és más, jó irányba befolyásoló inspirációkat is, amik „csak úgy”, mintegy kipattantak valakinek a fejéből. Ebben is a mennyei Atya irányítását, vezérlő programjának működését látom. Kérdés ezek után, hogy „személy”-e a Szentlélek, vagy (mai szemlélettel) inkább egy „átviteli csatorna”?

Az Atyáról

Az Atyáról (az Atya-Istenről) nemcsak a Szentírásból, hanem akár a természettudományokból, akár a misztikus irodalomból is megtudható, hogy Ö a teremtett anyagi világ és az egész szellemi világ abszolút Ura. A hitben gyengék részére időnként „jeleket” mutat, célzottan, de nem előre várható helyen és időben. Az egész Kozmoszt is Ő irányítja. Ma már jobban megközelíthető ez azzal a fogalommal, hogy programozottan. Ugyanis látható és tapasztalható, hogy nemcsak az egyes embereknek van cselekvési – régebbi kifejezéssel: akarati – szabadsága, hanem a természeti erőknek is. Ez a szabadság lehetővé teszi ugyan a teljes cselekvési/működési szabadságot, de a rájuk is érvényes (természeti) törvényeknek (programnak) alávetetten, azok által mintegy vezérelve/korlátozva. Az Atya felénk, emberek felé további információkat is küld. Egyrészt a már említett, az emberiség fejlődését lehetővé tevő, művészeti, tudományos, műszaki (innovációs) információkat, másrészt saját magáról, a velünk kapcsolatos programjáról, az irántunk létező szeretetéről, irgalmáról szóló üzeneteket. Ezen utóbbi üzeneteknek elsődleges és legfőbb közvetítője a Fiú. Róla szól a következő rész.

A Fiúról

Jézus Krisztus méltán vallotta magát Isten fiának, mivel Isten üzenetben közölte Máriával, a szűzzel, hogy bár férfit nem ismer, állapotos lesz és fiút fog szülni. Ehhez – mai tudásunk szerint is – különleges sejtmanipuláció szükséges. Ugyanis „csupán” a női petesejt egyik „x” kromoszómáját kell úgy átalakítani, hogy a teljes kromoszóma állomány többi része ne sérüljön, és mindezt „in utero” kell végrehajtani. Ez az igazi isteni jel! Amint azt már az eredményből tudjuk, sikerrel! És mégpedig úgy, hogy a született fiúban különleges képesség is jelentkezett a transzcendentális világgal való kapcsolatra. Ezzel a képességgel állandó és közvetlen kapcsolatban állhatott a mennyei Atyával/Atyjával. Ha úgy vesszük, egy mutáció eredményeképpen, (igen sikeres) mutánsként. (Ismert, hogy az emberek igen változó mértékben képesek kapcsolatba lépni a transzcendens világgal, tehát van egy, „transzcendencia-kapcsolati (médium?)” képesség, ami – a gének varianciája miatt – változó mértékben van jelen az egyes emberekben, és ez a képesség az esetek többségében ráadásul gátoltan van jelen.)
Az előbb leírtak alapján, amint azt már tudtuk és vallottuk, Jézus Krisztus – bár különleges képességekkel rendelkező – de valóságos ember. Csak ezt nem vettük eddig eléggé komolyan. Ha viszont ez volt a valóság a földi életében, akkor ebből sok minden következik. Így például a korának emberei módján gondolkodott, a világképe is a kora szintjén állt, sok társadalmi, vallási szokás ivódott belé. Ez után az a csoda, hogy ki tudott törni ezekből és még emberi, gondolkodásbeli fejlődést is joggal feltételezhetünk nála. Így minden, amit nem, vagy csak kínlódva tudtunk a földi életéről (is) tudósító evangéliumokból megmagyarázni, érthetővé válik. De ettől még a saját tudása és szemlélete szerint igaza volt, amikor Isten fiának mondta magát, ezért vállalva – igazát tanúsítandó – az egyik legkínosabb halálnemet.
Halála és feltámadása után viszont méltán kapta meg az Atyától azt a közbenjárói szerepet, amiből ma is részesülünk. Ő az, aki igazán tudja, milyen a földi lét, a szenvedés, a halál, mert valódi emberként élte végig. Most pedig képviselőnk (szószólónk) az Atyánál. Ő – ismerve és beszélve mindkét fél „nyelvét” – igazi és hatékony „kommunikációs interfész” köztünk és az Atya között.

Epilógus

Valószínűleg ez a fejezet (is) sokakban felháborodást megbotránkozást kelt, ha egyáltalán kedvük lesz elolvasni. Remélem, hogy az ilyenek kezébe nem is kerül. Mégis nagyon örülök, hogy kiírtam magamból. Ha esetleg mégis „hitben gyengébb”, kevésbé toleráns emberek kezébe kerülne, vigyáztam, hogy azért lehetőleg számukra is elfogadhatóbb módon fogalmazzak. Ha olykor nem sikerült, elnézést kérek érte. Tudom, hogy ezzel a rövid kis írással nem nagyon tudom mások gondolkodását megváltoztatni – nem is akarom, mert szerintem ki-ki a saját hite szerint üdvözül (Róma 2,14-16) – de elégtételt nyújt nekem, hogy leírhattam: én most mit gondolok az általam tárgyalt dolgokról.