Mi a para-miszticizmus?

 2012.03.23. 17:44

Mi a miszticizmus,

A misztika, a miszticizmus azokkal a tapasztalatokkal, jelenségekkel foglalkozik, amik a hétköznapokban, a szokványos emberi tevékenység körében nem jelentkeznek és eltérnek a hétköznapi tapasztalatoktól, sokszor ellent is mondanak azoknak, ésszerűtlenek, irracionálisak, mégis – extrém helyzetekben, esetekben – egyes, ezek érzékelésére, megtapasztalására alkalmas (kiválasztott?) személyek ilyen tapasztalatokról, érzékelésekről számolnak be. Ez a jelenség-fajta rendszeresen szerepel úgy a zsidó (ószövetségi), mind a keresztény (újszövetségi és egyháztörténeti) hagyományban. A szkeptikus bírálók mindig kételkedtek ezeknek a tapasztalatoknak, jelenségeknek a létében, annak ellenére, hogy többször előfordult ezeknek valós, bárki által ellenőrizhető események, jelenségek általi igazolása. Most nem foglalkozunk ezzel az ősi szembenállással, vitával, hiszen itt kétféle, hitbeli elkötelezettség áll szemben egymással, soha el nem dőlő vitában. Nyilván a szkepticizmusnak – rendszerint személyes problémákra visszavezethető – lélektani okai vannak, amiket (éppen ezért) csak személyes párbeszédben lehet – ha egyáltalán lehetséges – feloldani.

Mi a para-miszticizmus?

A para-miszticizmus a társadalomban időnként eluralkodó, általános szkepticizmus talajából nő ki. Ugyanis minden társadalomban, de különösen az olyan, szkepticizmussal átitatottban, mint a mai, vannak olyan emberek, akik az adott társadalomban idegenül érzik magukat, netán szembe kerülnek társadalmi változások fő áramlataival, nem értik az újabb jelenségeket, nehezen, vagy egyáltalán nem tudnak azonosulni az új „trendekkel”. Ezek az emberek – akik sokszor a társadalom nagy hányadát képviselik – valamiféle „csalafintaságot” látnak az őket többé-kevésbé érintő társadalmi jelenségekben. Ezért aztán szívesen hajlanak azokra, akik a jelenségek mögött valamilyen titkos összeesküvést láttatnak, illetve valamely régmúlt dologban, történelmi eseményben, helyzetben a közönségük önbecsülését, büszkeségét erősítő tényeket, eseményeket, összefüggéseket „rekonstruálnak”, és mindezt misztikusnak tűnő formában. Fantasztikus azt tapasztalni, hogy sokszor – egyébként nagyon józanul gondolkodó emberek mennyire rabjaivá válhatnak áltudományos, álmisztikus („para-misztikus”), a kitalált és a valódi tényeket ügyesen vegyítő szövegeknek. Ilyenkor mindenkit, aki kétségbe meri vonni új „hitük” tárgyát, szintén összeesküvőnek tartanak, de legalább is ezen titkos összeesküvők áldozatának. Ezek a „para-misztikus” hitek járvány-szerűen terjednek és sokan boldogan elmerülnek a különféle, főleg indiai eredetű, többé-kevésbé az európai ízlésnek megfelelően „modernizált” tanokban. Mindezeknek erős hátteret ad, hogy valós mélylélektani alapokra épít, de a hatásuk lélek-romboló, ahogy arról több, ezt az utat már megjárt ismerősöm tanúsítja.

 Mi az orvossága?

Mi ezeknek a para-misztikus hiteknek az orvossága? Egyedül a tájékozottság. Ezt pedig nem adják olcsón. Rendszeres szakirodalmi olvasottságot igényel, józan kritikai összehasonlító gondolkodással kiegészítve. Sokkal könnyebb azok helyzete, akiknek természettudományos alapműveltségük van, és/vagy megismerték és használják a tudományos forrás-kutatás korszerű módszereit.


Néhány példa a para-misztikus hitekre

A para-misztikus írások előszeretettel foglalkoznak vallásosnak tűnő témákkal. Közben nagy mélylélektaninak álcázott szövegeket írnak le. Leleplezni ezeket csak hivatásos pszichológusok mélylélektannal foglalkozó munkáinak ismeretében lehet. Természetesen ezekkel is csínján kell bánni, mert megfelelő előtanulmányok nélkül ezektől is „be lehet csavarodni”. Vannak természetesen sokkal primitívebb írások is, amik az átlag-ember zsigeri egyház-ellenes érzéseivel manipulál. Az a lényege, hogy valós tényeket összekeveri kiagyalt „tényekkel”. Ez is csak akkor sikerülhet, ha az illető – ami rendszerint nagyon valószínűsíthető – még nem olvasta a hivatkozott írásokat („dokumentumokat”) amiből idézni látszik.
Az egyik, mostanában divatos írás a „Da Vinci kód” Dan Brown-tól. Aki látta a hivatkozott festmények eredetijét (vagy hiteles másolatát), továbbá olvasta Leonardo naplóját, a hivatkozott apokrifeket, néhány rózsakeresztesekkel foglalkozó könyvet, továbbá az ebben érintett qumráni iratokat, az pontról pontra le tudja leplezni az említett divatos könyv „csúsztatásait”. De nem is kell nagyon igyekeznie, mert már a hivatkozott művek egy részének ismeretében is, nemcsak a hamisítást látja, hanem azt is, hogy aki írta, nem az eredeti forrást használta, hanem egy már eleve torzított kivonatot.
Másik, egy még mostanában is járatos „gumicsont” az a „leleplező” írás, amely „bebizonyítja”, hogy a történészek mintegy 200 évet „elcsaltak” a kora-középkorból. Ennek a műnek az íróját sem zavarják a tények: a tárgyi emlékek, az építészeti kor-besorolás szekvenciája, a C14 vizsgálatok és a többi, őt cáfoló bizonyíték.
Egyébként lélektanilag érthető a tudományos, a „hivatalos” történészi álláspont iránti elemi bizalmatlanság az olvasó közönség részéről. Hiszen negyven évig tanítottak egyféle történelmet, aztán minden bocsánatkérés nélkül „tálaltak” nekik egy sokban teljesen ellenkezőt, aztán néhányan ezt is időnként oda-vissza korrigálták. Aki bizonyos időket nem maga élt át, annak mondhatnak akármit, hogy régebben mi, meg hogyan volt. Aztán megint mondhatnak valami egészen mást is ugyanarról. De közben mindegyik történet-elmondás hitele szépen elenyészik. (Ezt még erősen motiválja, hogy – akkori helyzetéből függően – ki-ki másképen él át egy történelmi időszakot, amin aztán az egyes átélők egymás hajának eshetnek.)
Sajnos, sok olyan esetet, példát lehet felhozni arra, hogy amiképpen az emberek mindig kíváncsiak maradnak a titkok, a misztikus dolgok, valamint ezek „botrányt sejtető” leleplezése iránt, úgy mindig lesznek olyanok, akik ezt a kíváncsiságot készek kielégíteni az általuk a tényeket a fantáziájukkal keverő para-misztikus, összeesküvésekre utaló – az ilyeneket írók számára igen jövedelmező – írásokkal.

A titok vonzásában

A mások elől elzárt dolgok megismerésének vágya benne él minden emberben. Ezt a vágyat sokféleképpen lehet jellemezni. Ez a vágy él a tudományos kutatókban éppúgy, mint valóság-showk nézőiben. Amit a kívülállók elől eltitkolnak, arra mindig fokozottan kíváncsiak a kívülállók. Így volt ez a Pythagoreusokkal, az Ízisz-hívőkkel, a Mythras-kultusszal az Ókorban és így volt az albigensekkel, a Templomosokkal, a Rózsakeresztesekkel, a Kabbalistákkal a Középkorban, valamint ez volt tapasztalható az alchimistákkal, a szabadkőművesekkel, a carbonarikkal az Újkorban. Korunkban is meg vannak győződve sokan, hogy vannak ma is „nemzetközi összeesküvések”, amelyek az emberiség romlására szövetkeztek.
Valójában többnyire ezek a „társaságok” a többi ember fölösleges kíváncsiskodása, valamint az esetleges üldöztetésük elleni védekezésül kényszerültek a titkolódzásra. Voltak olyanok is, akik – valószínűleg rájátszva erre a titok-éhségre – nyíltan hirdették, hogy a szertartásaik titkosak, mint pl. a Mithras-hívők, ezzel is sok követőt szerezve kultuszuknak. Az ókori leírásokból kitűnik, hogy az (egyébként is) üldözött első keresztények eucharisztia-szertartása – más, titkos rítusokhoz hasonlóan – sok kívülállót elborzasztott, míg másokat egyenesen vonzott.

Divatos "titkok"

A mai kor „aktuális titkai” – többek között – a Holt-tengeri tekercsek, Leonardo da Vinci naplója, egyes kora-keresztény („apokrif”) írások, a korábbi időkből fennmaradt, nehezen érthető szöveg-töredékek a Templomosokról, a kabbalistákról, a katharokról, a szabadkőművesekről, látomások és jóslatok (pl. Nostradamustól). Mások különösen vonzódnak a honfoglalás előtti korból származó, a régi magyarokra vonatkozó (esetleg többé-kevésbé rájuk vonatkoztatható) feljegyzések iránt. Az ilyen, már közismert, de töredékes, hézagos ismeretek iránti érdeklődést sokan kihasználják és a meglévő hézagokat „kiegészítve”, a legújabb (tehát még nem kontrollált) kutatásokra hivatkozva szép kerek történeteket kerekítenek ezekből. Mivel történeteiknek nagy része már többé-kevésbé ismert (vagy legalább is már lehetett hallani felőlük) a járatlan „nagyközönség” elhiszi ezeknek a történeteknek a valóságosságát. Személyesen is ismerek olyan, történészből lett „írót”, vagy egy másikat, aki orientalista-néprajzkutatóból kandidált regényíró, akik szűkebb körben el is ismerik, hogy művük jórészt kompiláció, de arra hivatkoznak: erre nagy közönség-igény van. Különben, amit leírtak, mintegy „megvilágosodás” formájában született meg. Így születhetnek meg az ál-történelmi, nagy „leleplezések” is.

Az igazi titok

Az igazi titok az, amit itt, földi létünkben nincs módunk megismerni. A történelemben, az archeológiában, a geológiában, a kozmológiában és a fizika, a kémia, a biológia számos dolgában még bőven vannak olyan ismeretek, amik további ismeretek hiányára, tudásunk hézagaira mutatnak. Ezen ismeretek jó része további – sokszor egészen új – módszerek alkalmazásával tovább bővíthető, újabb és újabb tudomány-területek felfedezésére vezetve az emberiséget. Ennek egyik ígéretes területe a genetikának az emberiség őstörténetére vonatkozó kutatása. Vannak viszont olyan kérdések, amikre itt, a földi létünkben nem tudhatunk választ kapni. Azért nem, mert ezek a kérdések a mi fizikai valóságunkon túli dolgokra vonatkoznak. Ezekről pedig – minden, erre vonatkozó esetleges híreszteléssel ellentétben – ténylegesen csak annyit tudhatunk meg, amit a mennyei Atya a tudomásunkra hoz. Ez igaz magára a mennyei Atyára vonatkozólag is, mivel annyit tudhatunk Róla, amit önmagáról kinyilatkoztat. (Sőt, abból is csak annyit, amennyit megértünk belőle.) De vannak földi tapasztalások is, amikre vonatkozólag ugyancsak a mennyei Atyának elsősorban Jézus által velünk közöltekre kell hagyatkoznunk. Ezek egy része erre, az általunk tapasztalható világra vonatkozik. Így például, hogy miért éppen ilyenek a természeti törvények, mint amilyennek megismertük azokat? Más része nem fizikai valóságra vonatkozó kérdések. Például Jézus egyik, ilyesmire adott válasza: „…olyanok lesztek, mint az angyalok.” Hasonlóképpen a mostani létünkben meg nem fejthető titkok közé tartoznak a mennyei Atyára mutató földi jelek. (Csodák, általában a fizikai törvényeknek ellentmondó események.)
Ezen titkok közül kiemelt jelentősége van az Úrvacsorának (Eucharisztiának). Alap-esetben semmi nem utal arra, hogy itt valami „természetfeletti” történik. Vannak viszont jelek, amik arra mutatnak, hogy ha valaki különösen „átéli”, akkor különös kegyelmet és erőt kaphat általa. Ezen a területen – szerintem – nyitva áll a lehetőség, hogy valaki sokkal többet tudjon meg a mennyei Atya szeretetéről, erejéről, mint más, tudományosabbnak tetsző úton.

 

Címkék: da vinci kód misztika szkepticizmus templomosok miszticizmus mélylélektan áltudományos holttengeri tekercsek természetfölötti tapasztalatok természetfölötti jelenségek álmisztikus mélylélektani vonzó titkok apokrifok igazi titok

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr304335567

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.