Az első parancs Isten teljes és feltétel nélküli szeretetére szólít fel. De hogyan szerethetném azt, akit nem ismerek? Istent felismerhetjük műveiben, Jézus róla szóló kijelentéseiben, de főleg Jézus Krisztusban. Mindez papír-ízű maradhat számomra, ha nincs közvetlen, személyes Isten-tapasztalatom. Ez pedig már a személyes misztikába torkollik. amire sok embernek (hívőnek és hitetlennek egyaránt) – be kell vallanunk – semmi érzéke nincs. Ha pedig ez igaz, akkor az Istenről szóló beszédnek ezt figyelembe kellene vennie. Van, akit mélyen megérint Istennek felénk megnyilvánuló megváltó szeretete, és van, akit egyáltalán nem. Van, akit bántanak a bűnei és van, akit egyáltalán nem. Nem lehet a vaknak a színek szépségéről magyarázni. Csak remélni lehet, hogy egyszer egy nagyobb krízis miatt „felnyílnak a szemei”. Addig mit tehetünk az ilyen emberekkel? Nem tehetünk mást, mint – valódi, élő – szeretettel közeledünk feléjük minden lehetséges alkalommal.
A második parancs a másik ember szeretetére szólít fel. Mivel hasonlító módban írja elő, („mint te magadat”) elsőként meg kell vizsgálnunk, hogyan szeressük magunkat? Istennek ugyanolyan értékesek vagyunk, mint egy másik ember, hiszen Krisztus énértem is meghalt. Isten – akárcsak másnak – nekem is személyre szóló feladatokat adott. Isten elvárja, hogy a rám kirótt feladatokat maximális hatékonysággal teljesítsem. (Lásd a talentumok példázatát.) Ez azt jelenti, hogy a lehető legnagyobb „energia-bedobással” végezzem munkámat (Pál: „…Úgy futok…”) de úgy, hogy lehetőleg minél tovább bírjam. Tehát, vigyázzak az egészségemre, ha beteg lennék, ne adjam fel, mert Isten azt várja tőlem: a képességeimet, lehetőségeimet (talentumomat) minél nagyobb mértékben mozgósítsam, minél hosszabb ideig. A másik embert is eszerint kell szeretni, mint „felebarátot”, tehát feltétel nélkül. Jézus a példabeszédben a cselekvő szeretetet állítja elénk. Szokták a második parancsot (leegyszerűsítve) úgy is interpretálni: „ne tégy kárt sem másokban, sem magadban”. Sokkal jobbnak tűnik, amikor – az irgalmas samaritánus példabeszéde szerint – az aktív változatot használjuk: „tégy jót a másikkal, még ha nem is szolgált rá”
Jézus a szeretet-parancsokat tovább fokozta: „Úgy szeressétek egymást…” és „Nincs annál nagyobb szeretet…”. Ezek a mi mintáink. Az apostol – ismerve a mi nyomorúságunkat – viszont int bennünket: „Aki azt mondja, szereti az Istent, de gyűlöli a testvérét…”.
 

Címkék: isten feltétel nélküli szeretete szeressem a másikat mint magamat szeretni ahogyan isten szeret

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr734330541

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.