Életünk normakövető, ahogyan a társadalom tagjainak többsége is az. (Norma: törvény, parancsolat, szabály, társadalmi elvárás.) Mindenki a maga által kreált, vagy átvett, de elfogadott, jónak tartott normák szerint él. A normákat nevezhetik isteni parancsnak, Törvénynek, szokásnak, lelkiismeretnek, vagy akár társadalmi elvárásnak. Az ember úgy igyekszik a saját normáit összeválogatni, alakítgatni, hogy az lehetőleg ne ütközzön az életvitelével, életcéljaival, életét ért külső hatásokkal. Aki az általa elfogadott normák szerint él, az megelégedett sőt, bizonyos értelemben boldog. Ha valaki nem tudja teljesíteni életcélját, nem tud megfelelni a saját normáinak, az olyan ember krízisbe kerül, elégedetlen lesz (másokkal is), zaklatott, haragos emberré válik. Aki elégedetlen magával, az – jobb hiányában – másokon kéri számon a saját normáit.
Egy hívő keresztény életvitele általában nem különbözik kiugróan, jelzésértékűen (szignifikánsan) a társadalom többi, „normális” tagjának életvitelétől. Belső, hitéből fakadó normái magasabb követelményeket tartalmazhatnak, de mivel általában inkább a környezetének elvárásai szerint cselekszik, ezért többször konfliktusba kerül a saját belső normáival (tehát a lelkiismeretével). De mivel jó kereszténynek vallja magát, bűnbocsánatért esedezik Istenhez. Viszont (sajnos) ismét csak a társadalmi minimál követelményeket teljesíti és ezért újból bánhatja bűneit.
Az előbb felvázolt helyzet tipikus és egyben igen szomorú is. Ha összehasonlítjuk ugyanennek az embernek a munkahelyén végzett tevékenységével, láthatjuk, hogy ott semmiféle ilyen lazaságot nem engedhet meg magának. Ott nem lehet a parancsokat megkerülni, különösen nem semmibe venni, mert még a tévedésből eredő hibáért is büntetés, sőt elbocsátás jár. Ezért használ Pál apostol a keresztény életgyakorlatra a versenysportból vett példákat. Ez mutathatja a kiutat a jelenlegi, elég gyakran előforduló felemás helyzetből. Ugyanis, ha nem az – általában tiltó jellegű – normák megszegésére, illetőleg meg nem szegésére figyelünk, hanem az előttünk álló feladatokra, akkor a normaszegés, vagy –tévesztés esélye a minimumra csökken. (Itt  Pál apostolt kell idéznem: „Szememet az előttem álló célra függesztve…”.)
Sokan azért nem merik boldognak érezni magukat, mert – részben korábbi tapasztalataik miatt – bizonytalanok addigi életvitelük folytathatóságában. Krízis-biztos életvitel nincs. Egy krízisből viszont sokkal hamarabb ki tud jutni, akinek a számára nem ez a földi élet az egyetlen esély. Ha erősen bízom abban, hogy akármennyire tetszik is a pillanatnyi élethelyzetem, az örök életben – Isten irgalmából – legalább olyan jól fogom magam érezni. Ha életvitelemet alá tudom rendelni Isten akaratának. Ha tudatában vagyok: bármikor jöhet az „égi behívó”. Ha tudom, hogy ha szenvedésben van részem, akkor ez azért van, mert szükségem van rá, hogy még ebben az életemben „faragjanak” a személyiségemen. Mindez nem jelenti azt, hogy a „behívóra” várva, ne tegyek semmit, hogy csak csiszolgassam lelkem tökéletességét.
Azért születtünk erre a világra, mert feladatunk van. Saját, egyedi, személyre szabott feladatunk. Nem csak nekünk, személyesen, hanem családunknak, közösségünknek, …és így tovább. Aki nem teljesíti a saját, reászabott feladatát, azt akár időnek előtte „begyűjtik”. De hát, ha ennyire fontos, hogy a rám kiszabott feladatokat teljesítsem, akkor „életbevágóan” fontos, hogy tudjam, mi Isten terve velem. Nem kell módfelett aggódnom, mert mindez kiolvasható a Szentírásból és a Szentlélek nekem szóló személyes tanácsaiból. Csak alkalmaznom kell a mai életünkre, az adott helyre és az adott társadalmi viszonyokra. Az „alkalmazás” nem mai találmány, mert maga Jézus ad rá példát, amikor „felülírja” a mózesi törvényeket. Vannak általánosabb érvényű feladatok, és vannak személyre szabottak. Hogy mi Isten személyre szabott terve velem, annak felismerését nekem kell Istentől kikönyörögnöm.

Címkék: isten törvényei emberi normák

A bejegyzés trackback címe:

https://kerdesekes.blog.hu/api/trackback/id/tr604330521

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.