A „Himnuszok az Újszövetségben” sorozat következő darabjaként Zakariás próféciáival fogunk foglalkozni. Zakariás nem volt próféta, de Lukács tanúsága szerint a Szentlélekkel megtelve prófétált a kisfia megszületésekor. Próféciája két részből áll. Először az Üdvözítőről, majd a fia előkészítő szerepéről szól. Bár fiának a prófétai szerepét említi, de a fia, „Keresztelő” János, határozottan tiltakozott a prófétaság ellen (Jn1, 19-23) Zakariás után viszont a Szentírás nem említ több prófétát. Izrael népének hagyományában sem szerepel több próféta. Jézus születésének Lukácsnál olvasható történetének egyik csúcspontja Zakariás áldozópap prófétálása (éneke, himnusza). Az egész, Lukács által leírt rész nagyon életszerű, eleven, a 12 éves Jézus templomi szereplésével együtt. Szinte „kiabál”, hogy Lukács önálló egységként jutott hozzá, amikor (a saját leírása szerint) felkutatta a Jézus éltéről szóló dokumentumokat és hagyományokat. Ennek történeti, archeológiai hátteréről sok érdekeset lehet mondani, de mivel ezek nem történeti, ill. szentírási hiteleségűek, itt, most mellőzöm.
Az ebben a részben szereplő szövegek elemzésekor fel kellene, hogy tűnjön azok erősen ószövetségi nyelvezete, szemlélete. Mindjárt az angyal szövegében is, amikor Máriának megmondja kiválasztottságát. (v. 32-33) A Magnifcat-ban is(v.54-55) Majd Zakariás énekében (v. 70-74) ugyancsak szerepel Izrael felemelkedésének ígérete. A szavak, kifejezések is az Ószövetségből „köszönnek vissza”, mint pl. a 23. Zsoltár 4. versében. De akár érdemes volna versenyt hirdetni, hogy ki talál több, a szövegre „rímelő” kifejezést a Zsoltárok között. Amint a Lukácsnál található, Jézus születése körüli eseményekről beszámoló rész mutatja, gondolkodásmódja erős párhuzamosságot mutat az Ószövetséggel. Az egész történet a Megváltó születése körül forog, de csak egyetlen utalás van a későbbi tragédiára, amikor Simeon mondja Máriának: a te lelkedet is éles kard járja át.
Jézus küldetésének indulásakor még érvényes volt, amit Simeon mondott Jézusról a jeruzsálemi templomban: „hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak és dicsőségül népednek, Izraelnek”. De Izrael nem tudta befogadni azt az Üdvözítőt, akit az Örökkévaló küldött. Másfajtát vártak. Az első konfliktusa is ebből született a názáreti zsinagógában. Jézus többször is megkísérelte elmagyarázni, mi az ő, az Atyától neki szánt feladat, de nem kellett Izraelnek egy ilyen Messiás. Az Örökkévaló akkor elfordult Izraeltől (Mt24, 37-38) Az Izraellel kötött szerződés demonstrált vége a Templom kárpitjának széthasadása volt (Mt27, 51) az új Szövetség kezdete pedig az Utolsó Vacsorán történt meg (Mt26, 28).
De van-e speciális üzenete ennek az igének a mai hívő számára, azon felül, hogy bejelenti: elközelített az Üdvözítő? (Zakariás már úgy szól, mintha az Üdvözítő már megszületett volna, pedig Ő csak fél évvel később született – Lukács tanúsága szerint.) Az „erős Üdvözítőt támasztott”kifejezés nem pontos. A Vulgata szerint: „a mi Urunk felemelte szarvát Dávid fiainak házában.” Ez – amennyiben ki tudtam hüvelyezni a görög szövegből – eléggé megfelel az eredetinek. (Az Ószövetségben többször szerepel az a kifejezés: felemelte szarvát ellene.) De az igazi üzenet, ami (érzésem szerint) közvetlenül nekünk szól, az a 77-78. versben olvasható. „… hogy ráigazítsa lábunkat a béke útjára.” Bizony, bár mindig érvényes, de talán manapság különösen érvényes: elindulni a béke – az Úr által hozott béke – útjára.
Egy – szerintem – fontos kifejezés szerepel még ebben a részben: „a felkelő fény a magasból, hogy világítson…” Erős párhuzam látható ebben János evangéliumának prológusával. Itt is, ott is, a Megváltó analógiája a fény, a világosság. Aki/ami, eredetét tekintve, magának az Örökkévalónak a (teremtő szava). „Meglátogat bennünket a felkelő fény a magasságból”, nem más, mint a Megváltó, aki az Atya szavára (erejéből) öltött testet. Az örök életről szóló Örömhír az, ami a „halál árnyékában járóknak” fényt gyújt az életébe. De az Úr szava a Szentlélek által ma is szól hozzánk (Jn14, 26) Képes ma is megvilágosítani minket, hogy most, mai problémáinkban mit kell tennünk. De ehhez előfeltevés, előítélet, rutin-vélemény nélkül kell figyelnünk a mai üzenetére. Az előítéletekből való kiüresedés a legnehezebb dolgok közé tartozik. Kérjük a Szentlelket, segítsen bennünket ebben, „bűneink bocsánata által, Istenünk könyörülő irgalmáért”. Úgy legyen!